fdslkfléwaekpihasdhf

Feküdtem az ágyamban, az agyam pörgött ide-oda, zakatolt, mint az a régi mozdony a 9. vágányon. Volt bennem bánat, csalódottság, hiányérzet,  keserű fájdalom, és ereket lüktető adrenalin túltengés, olyasmi, amit akkor érzel  amikor a hidegben futsz, kapsz valamiféle löketet, hogy tovább rohanj, nehogy legyen időd fázni.
  Tetőtől talpig átjárt az az ismeretlen "erőfelhő", egyszerre voltam megkönnyebbült és gondterhelt. Egy időben akartam sírni és kacagni. Nem azon, hogy mik történnek velem, saját magamat akartam kinevetni és sajnáltatni egyben...

túl tipikus...