2012. december 25., kedd

szenteste

Írtó vicces, hogy mindenki felpakolja a képeket ilyen mondanivalóval: én és a karácsonyfa. VICCES.

Sajnálom, röstellem, hogy ilyen sokáig kimaradtam, nem írtam, de el vagyok havazva még mindig, de most már az asztalra csaptam, és melankólikusan a távolba néztem: ez így nem mehet tovább, szóval, blogot írok, je jippiájó.

Szóval karácsony van, ami fura, mert olyan mintha csak tegnap lett volna a múltkori, egy újabb évet tudhatunk magunk mögött, irtózatosat, és csodálatosat. De ezt majd az év végiben.
Azért is fura, hogy karácsony van , mert a karácsonyi hangulatom messze van, talán még tavaly elhagytam, vagy az év során, amikor apró kavicsokban elbuktam, és kiesett a zsebemből.


Nem mellesleg, hol vagy hóesés?

Na de.
Azért boldog vagyok.
Tegnap újraértelmeztük a családdal a Csillagpor című filmet. Tavaly ilyenkor el voltam ámulva hogy milyen szép, most meg csak az ultra nagy bakikon röhögtünk, és hogy mennyire szánalmas rossz dolgok vannak benne.:D Ráadásul úgy a legjobb nézni, hogy az első filmkocka még megvan, majd képszünet, mert az öcséd éppen kardot próbál lenyomni a torkodon, aztán jön a 10.kocka és nem érted az egészet.


Amúgy, voltunk az Aurin karácsonyi koncertjén. Csodálatos volt, főleg amikor az egész templomban körbe állt a kórus, és úgy zengett a terem, vele együtt a szívem.
Jó érzés volt, mert ott voltak a Barátaim, és igen, tényleg a Barátaim ,és nagyon köszönöm hogy vagytok,szeretlek titeket( Barbi leírja belsőlelkét című rész)
Egyébként, miután kiléptünk a templomból olyan érzésem volt, mintha valami fura,szentimentális filmből léptünk volna ki. Rengetek ismerős arc, köszönnek,belém fúrják arcukat,integetnek, mosolyognak, közben Vendel fel-alá ugrál mert fázik, Memével guggolunk, mer' Vendel azt mondta, hogy a comb izmunk melegszik be legjobban vagy mi.
Aztán odarepül Zizi, levegőt nem kapok tőle, de nem is bánom, mert hiányzik.
És, szeretem ezt a mindent.
kb.így.:D

Aztán a család Reszkessetek betörők elé került a tévénél, és pont az a rész jön, amikor a rablók szenvednek a bejutással. És mind a tízen, képesek voltunk bambulva,hol pedig a földön fetrengve vihogni a már hússzor látott filmen. Szeretem a családom.
Teljesen el vagyok alélva.
Ilyesféleképpen:
ja,karácsonykor sem tagadom meg önmagam,sajnálom.

Hozott menő egyenpizsit a Jézuska

ajándék lett.

Najó, egyelőre ennyit, hogy legyen kedvetek elolvasni.
Holnap írok.
Csodás estét!:)

2012. december 9., vasárnap

tél

Olyan érzésem van,mintha nem csak a várost, de engem is belepett volna az a combot pirító hideg.
 És sajnálom, de nehezen tudok kijutni...
De, még lélegzem, és talán, ez az ártalmatlan fehérség tart életben.