Ne imádj.
Nem kell.
Engem nem így kell.
Ne mondd el százszor,
ne ordítsd a világnak,
ne vágd a pofámba,
vagy csúsztasd el előttem,
nem kell a fecsegés,
a részeg ölelés,
nem kell a drága holmi,
nekem nem kell lopni,
nem vagyok ugyanolyan,
mint a többid,
nekem hosszú csend kell,
nézz belém, lássam
hogy érzel,
szoríts magadhoz,
simogasd az arcom,
mindig csókolj úgy,
mintha utoljára látnál,
ne úgy mintha utálnál,
szeress nagyon,
mert nem biztos,
hogy hagyok magamból
holnap reggelre is.
2014. december 30., kedd
2014. december 8., hétfő
Vers, hogy hogyan lehet elrontani egy romantikus mese végét
Vers, hogy hogyan lehet
elrontani egy romantikus mese végét
Ha mesehősök lennénk,
én Hófehérke,
te meg a hercegem,
almától álomban hemperegtem,
majd
szerelmes csókodtól felmelegedve,
megharaptam a szádat.
Ha mesehősök lennénk,
te Shreck én meg Fióna,
sárkány karmai közül kiszabadítva,
belezöldültem a szerelembe,
mikor elmerültem mocsaras szemedbe,
te meg a takaró alá pukiztál.
Ha mesehősök lennénk,
Szépség és a Szörny,
ismeretlen, zord külsőd
mögé néztem, s te hagytad,
hogy valaki újra szeressen,
de sajnos szőrös
maradtál.
Ha mesehősök lennénk,
Te Tarzan, én Jane,
a dzsungelben te megmentettél,
én megtanítottalak
szeretni,
bár mikor megsimítottad a hajam,
csak egy bogarat kaptál be belőle.
Ha mesehősök lennénk,
te Aladin, én Jázmin,
másra vágyni, mégis ugyanarra,
a szerelemre,
s ezért bármit megtenni,
lopni, csalni, hazudni,
végül aztán sittre dobtak.
Ha mesehősök lennénk,
Én Ariel, te Eric herceg,
partra vetett a szerelmem,
te megtaláltál,felkaroltál,
megmutattál mindent ezen a világon,
túl sok volt, belefulladtam az örömbe.
Ha mesehősök lennénk,
azt hiszem akkor sem változna semmi,
akkor is csak te meg én volnánk,
együtt az örökké valóságig,
a holdig meg vissza ,
az üveghegyen is túl,
pici ciki dolgokkal hintve,
együtt lennénk akkor is,
szerelmesen.
2014. december 1., hétfő
Tudod
Tudod,
régen már elképzeltem,
hogy milyen lehet a szerelem,
egyszer csak jön,
váratlanul, mint szürkeszamár a ködből,
nem szól, nem beszél,
csak homlokon csókol,
és megáll.
Néz és átlát,
és én nézem és átlátom,
felém nyúl,
és én érte,
és érzem,
hogy ő az.
Tudod,
régen már elképzeltem,
hogy milyen lehet a szerelem.
udvarol és virágot hoz,
bejárjuk a világot,
éjjelente hazakísér,
sört vesz és fagyit,
hogy felvisz a kecskeméti dombra,
bemutatom otthon, hogy ő az,
vacsorázni megyünk,
a fülembe súgja,
hogy tudod,én is,
amikor rám néz,
látom,
hogy én vagyok.
Tudod,
régen már elképzeltem,
hogy milyen lehet ha szeretnek.
Megszokjuk egymást mégis egyre jobban
jobban dobog bennünk valami,
reggelente átkarol,
magához húz,
azt mondja ne birizgálj,
és szorít, ahogy csak bír,
mert nem akar elengedni.
Reggelit hoz az ágyba,
éjjelente egymásban alszunk el,
hosszan csókol ha elmegy,
és örül, ha újra lát.
Tudod,
régen már elképzeltem,
hogy milyen lehet ha szeretek.
Megcsókolom újra és újra,
ebédet csomagolok,
csokit rakok és szalvétát,
beletúrok a hajába,
odabújok és nem hagyom aludni,
nézem és átlátom,
látom,
hogy ő az.
Hogy fáj ha elengedem,
és alig várom, hogy megint lássam.
Tudod,
régen már elképzeltem,
hogy milyen lehet a szerelem.
És tudod,
pont ilyen.
Váratlan és
csodálatos.
2014. november 12., szerda
gurulás
Fémhang gördült végig a padlón,
gurult,
s közben sikított,
koppant a földön
mikor leesett,
honnan, nem tudom,
szekrény csapkodás után,
tolószék kerekéből,
talán
valaki zsebéből,
mindenesetre gurul tovább a padlón,
majd megáll.
Pihen,
tisztítja magát,
szédül.
Az üres folyosó
lassan megtelik,
csak pihen a padlón,
belerúgnak,
s tovább gurul.
Gurul,
s közben sikít.
Hömpölyög a folyosó,
mindenki siet,
előre merednek,
egymásban botlanak,
gázolnak keresztül,
s csak gurul tovább,
majd megáll,
gurult,
s közben sikított,
koppant a földön
mikor leesett,
honnan, nem tudom,
szekrény csapkodás után,
tolószék kerekéből,
talán
valaki zsebéből,
mindenesetre gurul tovább a padlón,
majd megáll.
Pihen,
tisztítja magát,
szédül.
Az üres folyosó
lassan megtelik,
csak pihen a padlón,
belerúgnak,
s tovább gurul.
Gurul,
s közben sikít.
Hömpölyög a folyosó,
mindenki siet,
előre merednek,
egymásban botlanak,
gázolnak keresztül,
s csak gurul tovább,
majd megáll,
a lábam előtt pihen,
tisztítja magát.
Nézem, hogy mi ez,
felvegyem?
Talán nem kell.
Felállok,
elmegyek.
Üres a folyosó,
a fém csak pihen,
visszajövök,
belerúgok én is.
Véletlen.
De ő csak gurul végig a padlón.
Gurul.
S közben sikít
tisztítja magát.
Nézem, hogy mi ez,
felvegyem?
Talán nem kell.
Felállok,
elmegyek.
Üres a folyosó,
a fém csak pihen,
visszajövök,
belerúgok én is.
Véletlen.
De ő csak gurul végig a padlón.
Gurul.
S közben sikít
2014. november 9., vasárnap
fogmosás part1
Ki nem állhatok meleg vízzel fogat mosni. Szeretem, ha a hűvös mentol és a jéghideg víz kitisztítja az egész testemet, ha végigfut rajtam valami villámcsapás, ami reggelente felébreszt, esténként pedig egy pillanat alatt kiüt.
A napokkal haladva persze, a változóba burkolózva, egy idő után a szél zúgásával minden megváltozik. Az új otthonban a jégverem fürdőszobába lépve, mikor végigfut a talpamon a deres padló sikítása, próbálom inkább felmelegíteni magam reggelente, a csapot forróra nyitom meg, alá dugom a kezem, fellötykölök egészen a felkaromig, érzem ahogyan a bőröm szívja magába a meleget, ahogyan kezdenek felolvadni bennem az erek, érzem, hogy lüktet, érzem, hogy folyik. Leöblítem az arcom, próbálom felolvasztani magam a jéggé dermesztett éjszaka után, most, hogy hideg lett a levegő, hogy lehűltek a ház falai, hogy ködtől virágos reggelente az ablak, meleg vízzel mosok fogat.
Néha aztán, amikor olykor újból meleg fon körbe, gördülnek újra a hideg cseppek, az egész testemet végigfutó jégvirágok indázzák, kinyíltak újra, kinyíltam én is, de jó is volt.
A napokkal haladva persze, a változóba burkolózva, egy idő után a szél zúgásával minden megváltozik. Az új otthonban a jégverem fürdőszobába lépve, mikor végigfut a talpamon a deres padló sikítása, próbálom inkább felmelegíteni magam reggelente, a csapot forróra nyitom meg, alá dugom a kezem, fellötykölök egészen a felkaromig, érzem ahogyan a bőröm szívja magába a meleget, ahogyan kezdenek felolvadni bennem az erek, érzem, hogy lüktet, érzem, hogy folyik. Leöblítem az arcom, próbálom felolvasztani magam a jéggé dermesztett éjszaka után, most, hogy hideg lett a levegő, hogy lehűltek a ház falai, hogy ködtől virágos reggelente az ablak, meleg vízzel mosok fogat.
Néha aztán, amikor olykor újból meleg fon körbe, gördülnek újra a hideg cseppek, az egész testemet végigfutó jégvirágok indázzák, kinyíltak újra, kinyíltam én is, de jó is volt.
2014. november 3., hétfő
november elsejére
Tudod mi jut eszembe, ha ellátogatunk a szeretteink sírjához?
Semmi.
Egyszerűen semmi gondolat nem jön, csak üresen állok a márvány tömb előtt, gyufával a kezemben próbálom feléleszteni őket, mintha ez változtatna bármit is a dolgon, hogy ők már nincsenek. Az egész testem didereg a hidegtől, csak számolom vissza a perceket, mint egy gyerek, aki már belefáradt a sírok közt mászkálásba, csak megpihennék még egyszer a papa ölében, hogy erőt vegyek, aztán mehetnénk tovább. Az egész temető világít, kis fények pislognak, akár a lelkek is lehetnének, akik erre az egy napra kigyulladnak, világítanak nekünk, mintha még most is itt lennének, mutatják, hogy igen itt vagyunk, veletek vagyunk, aztán reggelre újra elalszanak, aztán senki sem törődik tovább a szürkületbe borult halottakkal.
Hogy nem jut eszembe semmi a nagypapáim sírjai előtt állva, jelenthetné az, hogy nincs bennem semmi jó érzés sem, de valójában annyi az egész, hogy nem vagyok képes semmilyen élő emléket kötni ezekhez a kifaragott, jéghideg kövekhez. Egyszerűen annyit jelentenek számomra, hogy ezalatt a hatalmas tömbök alatt fekszenek valakik, akik egyszer éltek, akiket egyszer szerettem, csak betemet mindent, ami valaha volt, minden élményt, minden gondolatot.
De amikor anyukám arca olyan gyermeki huncutsággal csillog, vagy ha meghallom Hofy Gézát a rádióban, ha beülök egy cigarettától átitatott autóba, ha valaki azzal a bizonyos hanglejtéssel mondja, hogy ,,huhú", ha valaki rengeteg cuppanós puszit nyom az arcomra, vagy bőr sapkát visel, akkor eszembe jut a papa.
Aztán, ha belenézek apa szemébe, ha egy remegő kezet látok, ha valaki olyan ismerős ízű kakaót csinál, ha egy ősz bácsi gyönyörűszépen hátrafésült hajjal, kalappal a fején magasodik az ég felé, akkor eszembe jut a másik papám.
Ha pedig nem várt pillanatban cseng a telefon, legyen az délután a suli után, vagy éjjel, akkor összeszorul bennem minden ami az előbb még mozgott, és eszembe jut, hogy mind két telefonhívás ami eddig nyomot hagyott bennem, engem ért el először, és mind kétszer, nekem kellett tennem valamit, hogy véget érjen a csengés, hogy véget érjen minden.
Hogy pontosan mi is az, ami nap mint nap végigkísér minket a hozzánk közelállók elvesztése után, azt nem tudhatjuk biztosan, hogy ők most itt vannak e közöttünk még, vagy fentről figyelnek, hogy küldenek e jeleket, hogy vezetnek e, vagy eltérítenek e, hogy befolyásolják e döntéseinket, hogy a fuvallat az arcunkba, az az ő simításuk e, azt nem tudjuk.
Az viszont biztos, hogy amik a halál után is követnek és velünk maradnak, azok az emlékek. Az emlékek, amit még a halál után sem vehetnek el tőlünk, az aprócska pillanatok, a múlt az, amivel ebben az esetben életben tudjuk tartani őket.
Semmi.
Egyszerűen semmi gondolat nem jön, csak üresen állok a márvány tömb előtt, gyufával a kezemben próbálom feléleszteni őket, mintha ez változtatna bármit is a dolgon, hogy ők már nincsenek. Az egész testem didereg a hidegtől, csak számolom vissza a perceket, mint egy gyerek, aki már belefáradt a sírok közt mászkálásba, csak megpihennék még egyszer a papa ölében, hogy erőt vegyek, aztán mehetnénk tovább. Az egész temető világít, kis fények pislognak, akár a lelkek is lehetnének, akik erre az egy napra kigyulladnak, világítanak nekünk, mintha még most is itt lennének, mutatják, hogy igen itt vagyunk, veletek vagyunk, aztán reggelre újra elalszanak, aztán senki sem törődik tovább a szürkületbe borult halottakkal.
Hogy nem jut eszembe semmi a nagypapáim sírjai előtt állva, jelenthetné az, hogy nincs bennem semmi jó érzés sem, de valójában annyi az egész, hogy nem vagyok képes semmilyen élő emléket kötni ezekhez a kifaragott, jéghideg kövekhez. Egyszerűen annyit jelentenek számomra, hogy ezalatt a hatalmas tömbök alatt fekszenek valakik, akik egyszer éltek, akiket egyszer szerettem, csak betemet mindent, ami valaha volt, minden élményt, minden gondolatot.
De amikor anyukám arca olyan gyermeki huncutsággal csillog, vagy ha meghallom Hofy Gézát a rádióban, ha beülök egy cigarettától átitatott autóba, ha valaki azzal a bizonyos hanglejtéssel mondja, hogy ,,huhú", ha valaki rengeteg cuppanós puszit nyom az arcomra, vagy bőr sapkát visel, akkor eszembe jut a papa.
Aztán, ha belenézek apa szemébe, ha egy remegő kezet látok, ha valaki olyan ismerős ízű kakaót csinál, ha egy ősz bácsi gyönyörűszépen hátrafésült hajjal, kalappal a fején magasodik az ég felé, akkor eszembe jut a másik papám.
Ha pedig nem várt pillanatban cseng a telefon, legyen az délután a suli után, vagy éjjel, akkor összeszorul bennem minden ami az előbb még mozgott, és eszembe jut, hogy mind két telefonhívás ami eddig nyomot hagyott bennem, engem ért el először, és mind kétszer, nekem kellett tennem valamit, hogy véget érjen a csengés, hogy véget érjen minden.
Hogy pontosan mi is az, ami nap mint nap végigkísér minket a hozzánk közelállók elvesztése után, azt nem tudhatjuk biztosan, hogy ők most itt vannak e közöttünk még, vagy fentről figyelnek, hogy küldenek e jeleket, hogy vezetnek e, vagy eltérítenek e, hogy befolyásolják e döntéseinket, hogy a fuvallat az arcunkba, az az ő simításuk e, azt nem tudjuk.
Az viszont biztos, hogy amik a halál után is követnek és velünk maradnak, azok az emlékek. Az emlékek, amit még a halál után sem vehetnek el tőlünk, az aprócska pillanatok, a múlt az, amivel ebben az esetben életben tudjuk tartani őket.
2014. szeptember 29., hétfő
Szöszök
Hogy mennyire van hideg
csak akkor tűnik fel,
ha már senki nem tud felmelegíteni.
Bordák között bújócskázni,
dobolni rajtuk féktelenül,
megcsikizni a szívkamrádat,
csak hogy észrevegyél.
Virágokat ültetni beléd,
vörös tüdőd földjébe,
ez volt a szerelmünk,
te meg kifüstölted.
Tegnapokban fürdeni,
tetőtől talpig
bűzlök.
Meztelenül táncolni a sötétben,
hogy senki se lásson,
de érezzelek.
Húgyhólyag dagadás,
mi tagadás,
és ennyi sör után...
csak reggel pisiltem.
Utánad
csak gyűrött lepedők maradnak,
mosatlan edényeken állatok zsírjai,
morzsáiddal a hangyákat eteted,
könnyeimmel engem etetsz.
Tömsz, hogy legyen bennem valami,
hogy azt mondhasd, a mi kapcsolatunk csordultig teli.
Csordultig teli boldogtalansággal.
Motoszkáló lámpafény,
fülkében rángás,
naptejes karom dörzsölődik
alvó tagjaidhoz.
Borral festett ítélet a falon,
morzsakör közepén,
megpecsételődött a holnapom,
elkapni akarnak.
Forró kulcscsontodra helyezni az arcom,
menedéket lelni horpadásaidban,
ahogy minden lüktetésed hallom,
nehéz csak úgy elengedni.
2014. szeptember 23., kedd
Napirutin.
Tudod,
ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás.
Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, az ébresztőt háromszor is kinyomod, lefőzöd a kávét, bekapsz valami reggelit, megmosod a fogad, beágyazol, felöltözöl, rohansz a villamoshoz, zötyögsz kicsit, lélegzed a város szagát, neked mennek az emberek, már meg sem hökkensz, meg sem érzed, nem történt semmi. Metróhuzatba burkolózol, mutatod a bérletedet, meg sem nézik, kit érdekel, aki büntetést érdemel, az egyszer úgyis megkapja, janem, ez nem az a felfogás, mindegy. Minden oldalról ember, sietnek, ajtóhoz nyomnak, kellemetlen mosolygás, hát megfogtad a fenekem, elnézést,kérem, ne haragudjon, csak hát tudja, nem az én hibám. -A keleti pályaudvar következik, átszállhatnak a 2-es villamosra- The next station is the "Kheleti pályaudvarrr", you can change here the tram1 ". Rohansz az órára, már csak percek vannak hátra, nem baj te vagy a gyorsabb, tömve a végtelen hosszú mozgólépcső, elnézést, bocsánat, elmehetek a baloldalt, neharagudjon, álljon már át a jobb oldalra, sietnem kell. Az órára épp, hogy beesek, értem, hogy vallás, történelem, ahaaha, mi is volt az a szó, neharagudjon elmondaná mégegyszer, ne,persze, menjen nyugodtan tovább, majd kitalálom magam. Alig várod, hogy mehess haza. - The next station is the "Phuskás Ferenc stadion", you can change here the tram1". Visszafelé beugrasz a Pennybe, félóráig bolyongsz a sorokon, mire rájössz, hogy ebben az üzletben semmi normálisat nem árulnak, otthon szaladsz a vécére mert egésznap elfelejtettél elmenni pisilni, huppansz a kanapéra, elő a leckét, de inkább megnézek egy sorozatot, előveszed a könyvedet, na már csak ezt aztán nekiállok, egész délután a füledben van a fülesed, már nem hallasz rendesen, de azért hallgatod, közben eszel valamit,ráveszed magad, hogy elmenj fürdeni, először megengeded a csapot, aztán lépsz be, gondosan igazgatod függönyt, hogy ne folyjon ki sok víz, majd feltörlöd a kifolyt vizet, felöltözöl, fázik a talpad, felveszed a mamuszod, bekened a lábad testápolóval, majd ledőlsz, telefonálsz, igen, én is nagyon szeretlek, várom, hogy találkozzunk, vigyázzmagadra, igen te is, jó,jó napom volt, persze, neked? Jólvanakkor.
A takaróba gubózol, ott meleg van, ott egyedül vagy.
Tudod...
ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás.
Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, az ébresztőt háromszor is kinyomod, lefőzöd a kávét, bekapsz valami reggelit, megmosod a fogad, beágyazol, felöltözöl, rohansz a villamoshoz, -A keleti pályaudvar következik, átszállhatnak a 2-es villamosra- The next station is the "Kheleti pályaudvarrr", you can change here the tram1 ". Rohansz az órára,neharagudjon, álljon már át a jobb oldalra, sietnem kell. Az órára épp, hogy beesek, értem, hogy vallás, történelem, ahaaha, The next station is the "Phuskás Ferenc stadion", you can change here the tram1". otthon szaladsz a vécére mert egésznap elfelejtettél elmenni pisilni, huppansz a kanapéra, elő a leckét, de inkább megnézek egy sorozatot, előveszed a könyvedet, na már csak ezt aztán nekiállok, egész délután a füledben van a fülesed, már nem hallasz rendesen, de azért hallgatod, közben eszel valamit, először megengeded a csapot, aztán lépsz be, gondosan igazgatod függönyt, hogy ne folyjon ki sok víz, majd feltörlöd a kifolyt vizet, felöltözöl, fázik a talpad, felveszed a mamuszod, bekened a lábad testápolóval, majd ledőlsz, telefonálsz, igen, én is nagyon szeretlek.A takaróba gubózol, ott meleg van, ott egyedül vagy.
Tudod...
ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás.
Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, az ébresztőt háromszor is kinyomod, lefőzöd a kávét, bekapsz valami reggelit, megmosod a fogad, beágyazol, felöltözöl, rohansz a villamoshoz, zötyögsz kicsit, lélegzed a város szagát, neked mennek az emberek, már meg sem hökkensz, meg sem érzed, nem történt semmi. Metróhuzatba burkolózol, mutatod a bérletedet, meg sem nézik, kit érdekel, aki büntetést érdemel, az egyszer úgyis megkapja, janem, ez nem az a felfogás, mindegy. Minden oldalról ember, sietnek, ajtóhoz nyomnak, kellemetlen mosolygás, hát megfogtad a fenekem, elnézést,kérem, ne haragudjon, csak hát tudja, nem az én hibám. -A keleti pályaudvar következik, átszállhatnak a 2-es villamosra- The next station is the "Kheleti pályaudvarrr", you can change here the tram1 ". Rohansz az órára, már csak percek vannak hátra, nem baj te vagy a gyorsabb, tömve a végtelen hosszú mozgólépcső, elnézést, bocsánat, elmehetek a baloldalt, neharagudjon, álljon már át a jobb oldalra, sietnem kell. Az órára épp, hogy beesek, értem, hogy vallás, történelem, ahaaha, mi is volt az a szó, neharagudjon elmondaná mégegyszer, ne,persze, menjen nyugodtan tovább, majd kitalálom magam. Alig várod, hogy mehess haza. - The next station is the "Phuskás Ferenc stadion", you can change here the tram1". Visszafelé beugrasz a Pennybe, félóráig bolyongsz a sorokon, mire rájössz, hogy ebben az üzletben semmi normálisat nem árulnak, otthon szaladsz a vécére mert egésznap elfelejtettél elmenni pisilni, huppansz a kanapéra, elő a leckét, de inkább megnézek egy sorozatot, előveszed a könyvedet, na már csak ezt aztán nekiállok, egész délután a füledben van a fülesed, már nem hallasz rendesen, de azért hallgatod, közben eszel valamit,ráveszed magad, hogy elmenj fürdeni, először megengeded a csapot, aztán lépsz be, gondosan igazgatod függönyt, hogy ne folyjon ki sok víz, majd feltörlöd a kifolyt vizet, felöltözöl, fázik a talpad, felveszed a mamuszod, bekened a lábad testápolóval, majd ledőlsz, telefonálsz, igen, én is nagyon szeretlek, várom, hogy találkozzunk, vigyázzmagadra, igen te is, jó,jó napom volt, persze, neked? Jólvanakkor.
A takaróba gubózol, ott meleg van, ott egyedül vagy.
Tudod...
ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás.
Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, az ébresztőt háromszor is kinyomod, lefőzöd a kávét, bekapsz valami reggelit, megmosod a fogad, beágyazol, felöltözöl, rohansz a villamoshoz, -A keleti pályaudvar következik, átszállhatnak a 2-es villamosra- The next station is the "Kheleti pályaudvarrr", you can change here the tram1 ". Rohansz az órára,neharagudjon, álljon már át a jobb oldalra, sietnem kell. Az órára épp, hogy beesek, értem, hogy vallás, történelem, ahaaha, The next station is the "Phuskás Ferenc stadion", you can change here the tram1". otthon szaladsz a vécére mert egésznap elfelejtettél elmenni pisilni, huppansz a kanapéra, elő a leckét, de inkább megnézek egy sorozatot, előveszed a könyvedet, na már csak ezt aztán nekiállok, egész délután a füledben van a fülesed, már nem hallasz rendesen, de azért hallgatod, közben eszel valamit, először megengeded a csapot, aztán lépsz be, gondosan igazgatod függönyt, hogy ne folyjon ki sok víz, majd feltörlöd a kifolyt vizet, felöltözöl, fázik a talpad, felveszed a mamuszod, bekened a lábad testápolóval, majd ledőlsz, telefonálsz, igen, én is nagyon szeretlek.A takaróba gubózol, ott meleg van, ott egyedül vagy.
Tudod...
ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás. Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, kávé, reggeli, fogmosás, ágyazás, öltözés,villamos, metró, suli, Penny, haza, vécé, délután, zene, sorozat, olvasás, lecke, kaja, fürdés, feltörlés, szeretlek, alvás.
És tudod, valójában csak törölgeted fel magad után a napokat, törlöd törlöd, próbálod túlélni, eltüntetni, mintha semmi sem történt volna, ezaz, túléltük, mindjárt hétvége, és törlöd és törlöd és törlöd.
De legalább van mit törölni, nem?
,,a megszokás, bús türelem...
éledj fel, légy eleven, kifakult valahol a szerelem."
2014. augusztus 28., csütörtök
2014. augusztus 25., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)