Azért pozitívum volt...Ő.:D

Mostanában el vagyok merülve a gondjaim őszi levelei között, amelyek nem igazán adnak okot,a felhőtlen boldogságra. Túlságosan belegabalyodtam az élet förtelmeibe, és észre kellett hogy vegyem, néhány dolgot, mennyivel jobban kéne csinálnom.
Ezért észre se veszem, hogy nem mosolygok annyit, bánatos lelkem kiül arcomra, s a keserűség belülről szét mar.
 Az ágyamon ültem, kezemben egy ceruzával, combomon a füzetem hevert. Fülembe kedvenc zeném szólt. Figyeltem, mit mutat az ablak, de közben a fejemben más képkockák peregtek le. A fiú, ki magas volt és mackós, és a képek alapján pont ilyennek képzeltem. Barna haja,viccesen az égnek meredt, szemei csodásan ragyogtak a szabadság érzetétől és széles mosollyal az arcán mondta: Sziasztok.  Még most is hallom.
Szóval éppen, szép megnyugtató zongora dallam zengett a fülemben, mikor az ifjú borzolt ábrázata bukkant fel a fejembe.
 Feltűnő nevetésbe kezdtem, tényleges boldogság söpört  bennem végig.

 -Mit nevetsz?- nézett rám furcsán a szobatársam.
-Ááá, csak gondolkodom- mondtam két nevetés között.
-Akkor azt hiszem, többet is csinálhatnád.
--- Pár perccel később esett le, hogy elhatalmasodott rajtam a búbánat sötét árnya, és jobb lenne most már ha megint a boldogság venni át a tényleges irányítást..

Fenséges Mindenség

Boldogság tölti el szívemet,

Mikor tudatod velem Istenem

Hogy Te vagy az én őröm

És egyben kegyes főnököm

Kezemet fogod, tartasz két karodban

S nem engedsz el a távolba

Mikor szívesen  kergetném

A repülőbogarak hadát

Te vagy az én szelídítő atyám.

Jóságod és szereteted éltet

S mikor egy kicsit is távolodok Tőled

Küldesz egy sms-t vagy füstjelet

„gyermekem,itt vagyok melletted!”

Szégyenemben  nem is tudom hova bújjak

De Te csak annyit mondasz: húzlak

S az életem innentől újra egyenesbe jön

Téged dicsérni Uram,felhőtlen öröm

Hallelujat zeng a szívem

És szivárványt húzok egy ívben,

Mindennapjaim tetejébe

Melyet Te teszel teljessé

Kedves,kegyes fenséges Mindenség.

Még a nyáron..

A török tengerparton nyaraltam ezen a nyáron.

A partja köves, ami abból a szempontból hátrány, hogy rettentően nyomja az ember talpát, viszont annál nagyobb kincseket rejt.

Kedvelem az ékszereket, ezért javamra tett a rengeteg kavics, mondhatnánk úgy is : gyöngyszem.

Sok dolog az eszembe jutott, miközben szedegettem a köveket.

 Fülbevalót szerettem volna csinálni, de hiába kerestem…nem találtam egyforma köveket. Egy ideig bosszantott a dolog,aztán inkább gondolkozni kezdtem.

Minden kő egy csoda. Egy különlegesség. Valamelyiknek a formája csábít, a másiknak a mintája vagy a színe varázsol el, amelyik pedig kívülről egyszerű, valószínűleg belül rejti értékeit.

Üldögéltem a kis köveken, s a Fekete-tenger hatalmas hullámai újra meg újra, egyre több kövecskét sodort elém.

A gondolataim nem csüggedtek, egyre több szál fonódott az agyamba.

 Valószínűleg sohasem fogok egyforma köveket találni. Persze hasonlóak lehetnek,s tetszett az ötlet, hogy nem teljesen ugyanolyan kövek fognak ülni a fülembe.

Nyugodt voltam, mert biztos voltam benne, hogy ki fogják egymást egymást egészíteni.

Különlegesek lesznek és minden embernek arra van szüksége.

 Bár, nem feltétlen a külsőre kell alapozni, hisz a kis csúnya kövekből lehet a legszebb ékszert megcsinálni.

Végre...:)

Hosszas filozofálás után, úgy döntöttem, hogy ilyen lesz a blogom. Kedves,színes,aranyos,cuki,szívet derítő, és kicsit zsúfolt,mint én is.

Szörnyűség, de nem érdekel.:)

Ma reggel hatkor keltem. Elmentem lezuhanyozni és hajat mostam. Szépen megreggeliztem, az abonettkenyeremet,zöldfűszeres vajkrémmel és paradicsommal. Isteni volt.Elkészültem időben,és indultunk az iskolába 'andalúziával'.Sétálgatunk,beszélgetünk.Majd meglátott egy macskát. -jajj de cuki,édes bogyó.- mondta amit egy általános ember szokott reagálni egy hófehér macskára,aki éppen hempereg a homokban. Én szokásomhoz híven ( mivel utálom a macskákat, mert kétszínűek,hízelegnek,átvágnak ráadásul allergiás vagyok rájuk) oltottam.Erre andalúzia, azt mondta: ,,Te is csak egy ember vagy." -Hmmm. a mosolyom lepottyant a földre, és millió darabokra tört,majd elfújta a szél. Nem is tudtam mit mondani, egy darabig mentünk némán,csendben, szerencsére pont sok autó jött,így két felé nyíltunk az úton.Majd a zebránál megkérdezte,haragszom e.Természetesen nemet mondtam,mert nem haragudtam,csak tombolt bennem az indulat.
Nem volt jó kedvem, de próbálkoztam nem foglalkozni vele.Zsiráffal megbeszéltem a dolgot.Kiöntöttem magam,amit nem igazán szoktam. Majd Irodalom óra előtt, andalúzia odajött a padunkhoz, ott állt előttem vagy 10 percet, de nem néztem rá.Majd megszólalt: -Mért nem mondasz semmi?-  
- Nem itt akarom megbeszélni. Na jó.Elmondom.- majd felfázoltam neki, hogy nagyon sokszor megbánt, baromi érzékeny vagyok,és ha még 3 évig együtt akarunk élni,alkalmazkodnunk kell. 
  Majd bejött a tanárnő. Aki természetesen engem hívott felelni.Nem volt velem igazságos, ráadásul görcsbe van a gyomrom, mikor rám néz, nem hogy amikor feleltet... Szóval egy nulla volt. De nem izgat. Majd kijavítom, és tuti utál valamiért. Mert mindig engem szívat. Wáá.


   Na jó,jöjjön egy kis vicc is. Ofő. órán elővettem a kis tükröcskémet, hogy megnézzem nem kenődött el a sminkem. Aztáán, T.atya rám nézett, felhúzott szemöldökkel. Majd baromi vicces fejet vágott. És egész órán sminkkellékesnek hívott... 
 A buszra felszálltam,kicsit megkönnyebbülve, hogy végre hazamehetek gondtalanul.
-egy 90%-sat Orgoványig. A buszos bácsi néz.: -Gondold csak át milyen jegyet szeretnél...
Megnéztem a kártyám: Használható:2011.aug.31-ig. Azt köszi. ..
-na jó,akkor egy diákot Orgoványig..
Aztán kis idő múlva felpattant egy néni: Jegyeket,bérleteket...
Szóval hálás voltam a buszos bácsinak. És a Főnökömnek is a mai napért. Mert akadályok elé tett,de segített.
Ráadásul,nem is voltak olyan vészesek, csak én vagyok túl érzékeny. Viszont ha én sem tanulom meg kezelni, akkor nagyon rosszul fogok járni, már csak azért is, mert egy lelki roncs leszek, akin minden akadály kifog..
VISZONT, én ezt nem fogom hagyni, mert erős vagyok,és erős a hitem is a Nagyfőnökben.:)

Koleszos kívánság.

Legyen már péntek..

Mondogatom otthon

Vasárnap délben.

Legyen már péntek…

Mondom vasárnap

Mikor a koleszba érek.

Jó volna ha péntek lenne,

Nyavalygok hétfő reggel,

Az arcomat kenve.

Bárcsak holnap péntek lenne,

Sóhajtozok kedden,

Iskolába menve.

A péntek gyönyörű nap,

Remélem ma Debi

Kevés leckét ad.

A csütörtök már megnyugtató,

A péntek közel,

Az otthon hívogató.

S mikor reggel bemondja a portás,

A pénteki napot,

Ugrálni kezd a szívem,s

Az ágyból kipattanok.

Elmegyek az iskolába,

 néha kicsit késve,

de örömmel rohanok,

mert vége van egy hétnek


Hmm..igen, a koleszos élet. Mindig rájövök hogy hogy utálom, közbe meg máshogy nem nagyon tudnék élni.
Nem szeretek korán kelni,de valószínű belerázódnék, hisz semmi sem lehetetlen. Dehogy a délutánjaimat elbuszozgassam, nekem arra nincs szükségem. 
a koleszt,pedig gyűlölöm. Nem szeretem, ha meg vagyok kötve, ekkor fürödj, akkor tanulj, foglalkozás,porszívózz fel, hagyjál békén,maradj csendben...Egyszerűen nem.
 Ráadásul, nincs meg az a létfontosságú dolog,amire nekem rettentően szükségem van.: az egyedüllét.
  De, nem igazán tudom eldönteni mi is lenne jó,
de mivel most itthon vagyok,elmegyek és alszom egy kiadósat táncig, mert,hulla vagyok.

Félénk szerelem vallás.:)

Hajt a vágy hogy melléd üljek,
de nem szeretném, hogy besüljek.
Hozzád szolnék, de nem merek,
inkább még bátorságot szedek.

Kék szemeid csodaszépek,
kicsit félek, hogy odalépek.
de valami hátrahúz,
a kíváncsiság pedig nyúz.

Dobsz egyet a hajadon,
-remélem ön még hajadon-
mondom magamban,
s csalfa mosolyt csalok ajkamra.

Minden egyes napon,
látlak a folyóson és nagyon,
elkap a hév,
ereimben lüktet a vér.

Ülsz a padon, és hallgatod a zenét,
amit én nem tudok,mert ellopták az enyém.
Szóval,akár oda is ülhetnék melléd,
ha végre én is erősebb lennék.

Fájdalmas magány..

 Szívemben sajogó sebek,

Kegyetlen az élet idebent.

Az ember hol tud, ott támad,

Csak a kutyák védik a te házad.

Hiába gondolja az ember,

Hogy a hős, mert félni sem mer,

 a Földön egy állatban több az érzelem

S  a vezérek haragja végtelen.

Lámpa fény foszlik arcomra,

Ismeretlen árnyék bukkan a távolba,

S a szél felerősödik,

Az ablakot bevágja,

…

Lassan szétrepedezik

…

S bevágja magát,

Hófehér húsom alá,

S szívemből nem törik fel más,

                                                           Csak az elviselhetetlen magány

Contrast...

"piros-kék.mágnesváltakozás. normális esetben egyik vonz másik taszít, én nekem most mindkettő vonzza a szemem...(:"


By Zizi

 Nagyon a szívemig nyúlt amit Zizi írt most a mágnesről. Egyszerűen el vagyok alélva,és rögtön posztolni akartam ide.
 Piros-kék. Csodálat. Vonzás-taszítás. Boldogság-szomorúság. Nappal-éjjel. Lány-fiú.
ellentétek,amelyek teli vannak jóval,amelyek kiegészítik egymást,és ha nem lenne az egyik,nem volna másik.


   És számomra ez nagyon fontos, hogy meg legyen az ellentét,mert ettől engem még jobban vonzz a másság.:D Na persze...Nagyon fontos, hogy legyen egy kicsi közös. De azt hiszem mindenben van. Mivel ettől lesznek ellentétek,közbe meg még is egyeznek. Vagy nem is tudom hogy képzelem el ezt az egészet. Pont az a közös bennük hogy ellentétek. 
Nappal és éjjel: mindkettő az emberek életét határozza meg, nappal talpon vagyunk,éjszaka alszunk(legtöbb esetben)   És mind ezt az égen vehetjük észre.:D


Boldogság egy érzelem ami ha előfordul veled, elönti a tested minden egyes zegét-zugát.A talpadtól egészen a  fejed búbjáig. A szomorúság,ugyanígy kezdődik, vagy olyan mintha szétperzselné a forró bánat a lábujjad,majd halad fel a lábadig, majd a gyomrodba jut és teljesen üresnek érzed magad,mintha már hetek óta nem ettél volna, a tüdődbe olyan érzést kelt,mintha elszívtál volna a legerősebb cigarettából egy dobozzal. S a torkodba mar, akár az erőspaprika.... 
Természetesen, vannak kisebbek,nagyobbak.


Vonzás és taszítás pedig egyszerű fizika. Amiből soha nem voltam jó.:D


És a Nő egy ember, amelyből megint rengeteg van. Lehet valaki bombázó, ámbár buta. Akár rettentő okos, de fogszabályzós és kócos. Lehet Laza és hanyag. Vagy Szorgalmas bár bulizós. Kötelességtudó de visszahúzódó.  
És a Férfi... aki ellentéte a nőnek, még is együtt tudnak a legnagyobbat alkotni, Amikor egymásra találnak, akkor lehet azt mondani, Ők egészek. És ennél tényleg nincsen szebb és csodálatosabb. 




Az ellentét számomra ezt jelenti.és tök furcsa hogy idáig jutottam Zizi idézetéből:D