Színes spirál

Az élet egy nagy szín spirális,

Ahol Isten az admirális.

Fűzi neked a színes karkötőt,

Eléd rak néhány kikötőt.

Ahol megállhatsz,

Ha az úton megfáradsz,

S leülhetsz mellé megpihenni,

Amit te nem tudsz neki megfizetni.

Fűzi-fűzi a színtömkeleget,

Hogy neked örömet tegyen,

Pirosat, narancsot,sárgát,

Zöldet,kéket, az ég árnyát.

S Te, aki elégedetlen ember,

A sötétnek,mindig teret engedsz.

S szóba állsz a hazugsággal,

Fekete pötty zuhan rád az árral.

De, aggodalomra semmi ok,

A szín, soha ki nem fogy,

Hacsak nem tömíted el,

Apró-cseprő förtelmekkel.

Szép az élet,

Ne kételkedj,

akkor se,ha eljön a fekete gyöngy,

mert a sok színesség egy szép karkötőt önt.

Sárga világ

Levél hullott,

Mögötte sárgaság kullog,

Kupacok fedik be a teret,

Ez az ősz, és ő szeret.

A nyár elsuhant,

Valaki új reményt kutat,

A fák mindent feladtak,

Majd tavasszal újjá fakadnak.

De addig semmi,

Kopaszság, csak ennyi.

És csak egyhelyben állnak,

Háttal az egész világnak.

Mindenki valamit keres,

A madarak élőhelyet,

Az emberek fedelet

Mintha nem látnának eleget.

Csak körbe kéne nézni,

Eső illat…- érzi?-

Minden itt van a szemünk előtt,

 köd lepi be az eget délelőtt.

Meseszerű a változás,

Napról-napra csak ámulás,

Gondolkodtat a természet,

egész nap csak azt nézem

Hatalmas nagy arc lett belőle.

Sok noszogatás után, mikor rájöttem, hogy néhány dolgot előbbre kell raknom az értékrangsoromon, elmentem  a kiskőrösi ifi konfira. És ja, egyáltalán nem bántam meg.:)

 Hasonló érzésem volt, mint amikor az "Ez az a nap"-on voltunk. 

  És erről a másfél napról szeretnék kicsit írni.

Voltak előadók, akik sok mindent megmagyaráztak számomra, bennem felmerülő kérdésekre is választ adtak, pedig fel sem tettem nekik, szóval általános tudni valókat mondtak, amelyek egy hétköznapi hívő ember életében kell hogy domináljon.

Az egész konfi címe: Ki vagyok?

Volt aki úgy válaszolt :"Inkább, milyen vagyok?" Megváltott, vagy elveszett? Az  emberek világítótornyok. Forgatják a fényüket,és mi a feladatuk? : a világítás. 

De! Mi van, ha az ablakod tocsog a trutyitól, és hiába forgatod a lámpádat, ha nem látja senki. Kedves jó barátommal beszélgettünk erről péntek este. Ő azt mondta először: "Vagy erősebb lámpa, vagy pedig ablaktisztítás kell"

Természetesen az ablaktisztítás a megoldás. Újra és újra le kell törölni az ablakunkat, és nem elfelejteni világítani... Mert még ha valaki tisztogatja is azt az üveget, ha nem világít, akkor annak is mi értelme?

"Tudod mi a vicces?"-kérdeztem-" nekem az ablakpucolásnál, mindig az van, hogy maszatot maszatra halmozok, és nem látom az egész végét."

De! Még ha akadnak is foltok azon az ablakon, meg kell tenni mindent azért, hogy tisztább legyen mindig.

Idézett egyet a jó barát: A célt tudom, még százszor el nem érem.

                                                 Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
                                                A cél, megszünte a dicső csatának,
                                                    A cél halál, az élet küzdelem,
                                                 S az ember célja a küzdés maga. /Madách/

A másik előadó ezt a variációt mondta: ,,Az vagy,akinek Isten lát"

Nekem ez azt is jelenti, hogy nem kell foglalkozni azokkal az emberekkel, akiknek nem tetszel, viszont észre kell venned, ha te csinálsz valamit rosszul.

,,Ha már mindenkivel bajod van, nem lehet, hogy veled  van a baj?"

Isten, szeret. És azt akarja, hogy a Földön minden ember a híve legyen, hogy szeretetben éljen, de ha TE nem fogadod be őt a szívedbe, akkor elveszett maradsz. Isten mindig ott van, csak neked kéne annyit mondani : Uram, Veled akarok élni, a te igéd szerint akarok járni, Uram bocsásd meg a bűneimet, és had legyek gyermeked.

S újjá születhetsz, s kapsz új lehetőséget, új életet.Mert Isten hatalmas, és kegyelmes.

Egy nagyon jó dolgot mondtak a sátánról is. " A sátán, olyan mint egy megkötött kutya, csak akkor tud megharapni, ha a területére lépsz."

Szóval, nem a sátán a hibás, ha olyat teszel amit nem kellett volna, amit megelőzhettél volna. 

Teljes szívvel, elmével, lélekkel és erővel kell világítani. Világítsatok mint a csillagok, egyenként, külön-külön. Ne úgy mint a tejút.

 A hit, szeretet,engedelmesség fedhetetlenné tesz.

 Isten egyszülött fiát adta Érted és Értem is. Jézus király lett, vagy mondhatnánk úgy is, hogy "Hatalmas nagy arc lett belőle"

egy szép szó: barát

Hogy mi a legjobb dolog az életben?

Szerintem,mindenkinek más és más az értékrendje. De.. egy valamiben az összes ember egyetért: A barátság bármely tárgynál többet jelent.

 Egy baráttal járhatsz bárhová, kávézni, vásárolni, bulizni, egyszerűen csak sétálni. Felhívhatod, és boldogság tölt el amikor beleszól a telefonba éjszaka 11-kor, a legkómásabb hangján, ami csak létezik, és megnyugtatva mondja; nem nem baj,hogy felébresztettél, csak tedd már le.

  Egy barát,akkor barát, ha szól ha elkenődött a sminked, és hogy fogkrémes maradt a szád. S mielőtt megvárná, hogy letöröld, benyálazza az ujját, és neked esik. Nincs is jobb érzés,nem?

A barát, nem néz hülyének, ha furcsa hangokat adsz ki magadból az iskola folyosóján, hanem ad egy öklöst,és próbál utánozni. 

  Egy barát, akkor is tudja mire gondolsz, ha nem mondasz semmit. Felismeri az arcmimikádat, minden rezdülését a szádnak, a szemed állásának. És észre veszi, ha majd szétcsattansz az örömtől,vagy pedig majd szét mar a fájdalom.. S tudja, hogy mikor kell csöndbe maradni,és csak megszorítania a kezed.

A legjobb barát, ha csak egy napot nem vagy suliba, angol órán azt mondja a vihogásotok közepette: Hiányoztál.

 És kivel lehet a halál vicces képeket csinálni kémiaórán? a legjobb baráttal.

 

 És hogy mennyi mindent írhatnék még ide, azt gondoljátok tovább Ti, de egyben én tényleg biztos vagyok:

SZERETLEK!

cukiii

Cukiságod elragadtad,
mikor énekelgetsz egymagadban,
s hamisságod szívemig szól,
bocsi,nem énekelsz valami jól.

Cukiságod mindent söpör,
még akkor is ha bánat gyötör,
egyetlenegy mosoly elég,
s bennem a fájdalom elég.

Cukiságod mérhetetlen,
s számomra ez érthetetlen,
hogy rendelkezel ennyi jóval,
hogy elrendezel mindent egy szóval.

Cukiságod enyhén elragadó,
s nem mondanám, hogy zavaró,
csak éppen pirulást lejtő,
mondhatni inkább; zavarba ejtő.

 cukiságod nekem kell,
s nem igazán viselem el,
ha másnak is adni akarsz,
bevallom, az irigység vakar.

Törj ki,kérlek

Volt már hogy mondták,
Az életedet ne a szíved szerint éld,
csak egyszerűen hagyd hogy dobják,
a neked nem tetsző fényt.

S hogy neked mi ebbe a jó?
szépen csendben elmehetsz,
s nézheted hogy olvad a hó,
s várod, hogy a boldogságod elnyered.

Repesve epedsz a tavaszért,
Hogy újra szabadságot érezz,
de csak lucsok marad javarészt,
innentől kár is hogy létezz.

De könyörgöm mit vártál?
Mikor magadat megtagadtad,
másik ösvényén jártál,
s a hamis szavak megmaradtak.

De a tavasz nem jön el,
elvesztettél mindent,
várnád, hogy a meleg megölel,
de nem találod meg a kincsed.

Hiába is kutatod,
keresheted bárhol...
semmi nem lesz ugyanott,
s ez is csak egy mámor.

Nem másoktól leszel rendben,
Inkább mond ki amit gondolsz,
de a világért se maradj csendben,
rosszabb, ha magadban tombolsz.

Az életed úgy is, csak Istennek kell, hogy tetszen,
és más csak akadályoz ebben,
ha nem csinálsz mást, csak szeretsz,
igenis csodálatos ember lehetsz.

Hallgatva nézek

Idegesen és félelemmel teli érzésekkel fekszem az ágyamon. Talán… nem is félelem, inkább valami kétes érzet.

Halk zongora dallamokat hallgatva… harsány bordó ágytakaróm alatt a mélykék ágy, egyik sarka kivillan.

Tojáshéjszínű plafonom, lassan szürke árnyalatot vesz föl.

Vállam libabőrös… és aranybarna hajam, szemembe vetődik.

Az ég sötétkék lesz, és az ablakomból beáramló hideg szél, megcsapja arcomat.

Hanyatt fekszek az ágyon, és nem gondolkozom! De körül nézek… és hallgatok. 

Hallgatva nézek, és nézve hallgatok.. 

Jéghideg kezem, ijedten érinti meg a másikat.

A zongorahangok egyre hangosabban csengenek újra füleimben… Mintha… mondanának valamit… Mintha minden hang, egy szót.. egy érzést rejtene…!

A hangosabb, a halkabb , a lüktető, a kötött, a lassú, a gyors… minden egy szó lenne.

Csak a zongorát figyelem…, és lassan lehunyom szemem..!

De hallgatva nézek, és nézve hallgatok…

Egyszerű, még is nehéz: szeretet.

Alig vártam már,hogy legyen egy kis időm és hozzá lássak az íráshoz, hogy kiadjam magamból, amit a tegnap esti koncert nyújtott nekem…

   Mikor végre bejutottunk a hatalmas arénába, néhány apró-cseprő bajocska után, megnyugodott kicsit a szívem, bár még mindig lüktettek az ereim. Az emberek csak gyűltek és gyűltek, kezdett fokozódni az izgalmam. Megszólalt,az „Ez az a nap” című dal, amit nagyon szeretek,és egyszer amikor este mentem haza táncról,ezt énekeltem és nem féltem, mert tudtam,hogy az Úr velem van.

  Egy kedves arcú, megnyugtató hangú férfi lépett a színpadra. Elmondta az este menetét.

 A legszebb az egészben számomra azt hiszem az volt,amikor egy roma férfi és egy magyar férfi bocsánatot kért egymás népe nevében. És megbocsátottak egymásnak, és imádkoztak egymásért,és velük imádkoztam én is, hogy legyen meg köztünk a béke, és tudjunk egymás mellett élni, úgy ahogy Isten is szeretné ezt. Egy roma együttes lépett fel elsőként, fantasztikusnak találtam, hogy vegyítették az ő világukat, egy kis spanyol dallammenettel és klasszikus elemekkel a dalaikat, amelyek Istenről szóltak, és az jutott eszembe, hogy mindegy hogy, hogy imádjuk Őt a lényeg, hogy szívből jöjjön.

Az Úrra voltam hangolódva. Kezemet az égbe emeltem és imádkoztam, kértem őt, átadtam magamat, teljes lényemet.

-         Elsötétedtek a fények, és egy férfi azt mondta: „Emeljétek fel a kezeiteket és világítsunk”- mindenki kezén ott ragyogott a foszforeszkáló karkötő és együtt világítottunk az Úrnak.

 Pintér Béla következett, akit nagyon szeretek, mert jól csinálja azt amit csinál és szereti is. Szóval minden meg van benne, ami ahhoz kell, hogy jó hangulat legyen és együtt legyünk az Úrral. 

A Hús-vér templom dal volt az, amikor a bennem lévő érzelem a tetőre hágott, s a könnyeim potyogni kezdtek. Gyönyörű volt. Ez a három szó, mindent magába foglal, ami bennem van. És én tudom Magamban imádni az Istent és az oltár a szívem és én felajánlom neki az életem.

„ Ez a hús-vér templom csak téged dicsér, szívem minden húrja rólad muzsikál.”

 Könnyeimet nem sajnálva tártam az égnek a karjaimat,és hagytam hogy elárasszon a Főnök fényessége és zengtem az éneket.  

Egész végig az járt a fejemben, hogy mennyire csodálatos hogy ennyi ember csak Ő érte énekel egy helyen, s nem számított semmi, csak az hogy átadd neki magad, saját lelked, neki semmi más nem kell csak hogy elfogadd.

 Rájöttem arra is, hogy én is vezető akarok lenni, nem akarok a hátsó ülésen kuporogni, hanem ki akarom kiáltani hatalmasságát, és a generációmnak meg akarom mutatni, hogy igenis, CSAK Benne van reményünk és vele élhetjük csak le az életünket.

 Jesus Culture. Azt hiszem világos, hogy ennél szebbet még soha nem éltem meg. Nem bírtam ülni. Felálltam a korláthoz, és énekeltem. Neki. Érte. Értünk. Érted. És Értem.

Éneklés közben nem csak a zenére figyeltem, de imádkoztam is, folyamatosan kapcsolatban voltam vele és tudtam ,hogy figyel rám. 

 Megtaláltam, most már véglegesen biztos vagyok benne.

Úton hazafelé, megnéztem a telefonomat, kaptam egy sms-t, reménykedtem benne, hogy Jézus az, de nem ő volt. Emberibb és még ha nem is annyira, mint Jézus, de Velem van, és bízom benne. Meme tömör volt és lényegre törő: SZERETLEK! – világított elém a képernyő. Szívemben ezernyi válasz ugrándozott, én nem voltam ilyen takarékos, de egyben biztos vagyok: ÉN IS!