Pillanat.

Odavág a padlóhoz, és felemel a végtelenbe.

busz

Unalmas királykék ülések merednek rám. Megviseltek, annyi súly hárult már az ölükbe. Csak bámulnak rám, némelyik szembeszáll velem, de javarésze hátat fordítva tűr előre. Büdös van, és kényelmetlenül tömött a busz. Levegő is alig van már, csak ritkán szippantok fel egy kis frisset, mikor épp egy idős néni próbál lejutni a nyomorról. Érzem, hogy a tüdőmben lerakódik a sok por és ingerem van a köhögésre. Nem szeretek köhögni, olyankor mindenki rám néz és félve végigmér, nehogy ő is beteg legyen.
 Fogyunk, és egyre közelebb jutunk a várt célhoz. Utálok buszozni. Kiéhezve szállok fel minden alkalommal a szokásos járatra. Ki vagyok éhezve a jó illatra, a megszokott környezetre, egy ölelésre, ami már egy hete nem fogott át.
 Amikor felszállok szűk folyosójú emberektől tömött helyre a nagytáskámmal, minden boldogító jövő köddé válik és csak arra tudok gondolni: most az egyszer ne égjek be. Mért kell még egy rémálmon átvergődnöm, mielőtt pihe-puha otthonomba szenderülnék?

my colour is a RAINBOWWWWWWW

akkor én most kijelentem, és nem érdekel, hogy senki nem akar egyetérteni velem...
ha valaki, megkérdezi a kedvenc színem, ezt a társalgást fogom lebonyolítani:

‎-Mi a kedvenc színed?
-a szivárvány...
-de a szivárvány nem szín...
-De az én lelkemet ez fejezi ki, színmaszlag. színörvény,színskála. a szivárvány egy szín, az én színem. :D

Annyi minden benne van, annyi mindent kifejez...

 Csengg,ezt neked.:D<3

Amúgy,beteg vagyok, szóval nem megyek a héten suliba, valamit alkotnom kellene...