2012. május 20., vasárnap

egészségország


Egészségorszégban, nem járt még betegség, de egy nap, valaki kinyitotta a vírus szelencét, az összes ember lebetegedett, mindenki ágyba heveredett.
  Egészség városában, soha nem volt még ilyen, nem okozott gondot a hideg, sem a por, allergia sem tombolt, így orvos egy csepp sem volt.
 Mit tudott hát tenni a köhögő királynő, segítséget kért a koszos királytól. Bár nem szívesen tette, hisz tiszta baci a teste, és az országa is csupa kosz, de más reményük nincsen most. Levelet írt hát megvetett ágyából:
- Nem akarom kirobbantani házából, de kis országom betegségbe borult, az időnk meg egyre csak szorul.
A király a levelet mentem el is dobta, fennhangon kiáltotta: Szolga! Elő az összes orvossal aki csak él, mert Egészségország a cél. Injekciót, kötszert, fertőtlenítőt és gyógyszert!
 1500 orvos, megannyi nővér szolgálatra készen, indultak gyors megmentésre. Hat napon át mentek, egy falatot sem ettek, a várost egy eldugott szegletben találták, ahol a bacik a népet zabálták. Minden orvos fegyvert ragadott, fecskenővel szórták az antibiotikumot. Bacilusok vezére-szerény mocskos személye-még utoljára pár embert bemocskol- gondolta- visszavonulót fontolt, de egy orvos hős tanonca, aktiválta a vitamin bombát, és minden baci feldobta a talpát.
 A beteg nép krákogott az örömtől, bár még hörgőjük is csörömpölt, hálaénekbe fakadtak, az orvosok elé szaladtak. Mindenkit lekezeltek: még pár napig ágyban hevernek, és egészségesek lesznek mint a makk, a bacilusokkal szemben sakk matt.
 Egészség királynő, a higéniával mit sem törődve, a királyt hevesen megölelte- úgy hallottam bele is vörösödtek- majd később házasságot kötöttek, no meg békét, és a betegséggel együtt lett tökéletes az egészség.

2012. május 11., péntek

jópofizás..?!

Az idő elfutott, a gaz, a bestia
kezeim közül elillant,
hiába kergettem estig a
melegbe, aztán bevillant,
ha nem futok utána eszeveszetten,
többet is ülhettem volna könyv fölött,
most nem bánkódnék megszeppenve,
a fizika dolgozat fölött.


dolgozat hátuljára.

2012. május 9., szerda

I have a new Barbie Girl..

Hogy mi van velem?:D
 
 Valami új.
erő.
béke(a).
nyugalom.
öröm.
boldogság.
energia.
hit.
akarat.
kedv.
meleg.
bizalom.
 ez mind..bennem.
 Anya azt mondta amikor meglátott: miben sántikálsz?


 Hiányzott ez az önfeledtség. Szembe akarok kerekedni önmagammal. Ki akarok törni, és fel akarok jutni önmagamból.
És kik kellenek ehhez?
- az anyukám.-apukám.
-a testvéreim.
-a tanáraim.
és.-ezek az őrültek.:D 
nem látod?enyém a világ...





















köszönöm.
Vigyázat, Barbi feléledt.

2012. május 6., vasárnap

gyerekszem



Anyu tegnap megígérte, hogy vesz nekem fagyit ovi után. Nem vett, mert azt mondta hideg van. Azt is mondta, hogy ma rengeteget fogunk játszani, ha jól viselkedem az oviban.
- Tanító néni, tessék kérem megmondani anyunak, én ma jó fiú voltam – de nem játszottunk,a rengeteg fehér lap fölött ült, túrta a haját és ingerülten azt mondta, kisfiam, most hagyjál.
Anya sok mindent megígért már, például azt is, hogy apa majd vissza fog jönni, csak legyek türelmes, mert egyszer még találkozni fogunk. Hát… még nem jött. Kicsit már le is mondtam róla, mint a fagyiról és a délutáni szórakozásomról is anyával.
 Esténként, mikor fekszik mellettem, folyamatosan a hajamba beszél, miközben szorongatja a kezemet, néha még sír is kicsit: Szeretlek kisfiam! Mindig szeretni foglak!
  Nem mintha lenne rá okom, de valamiért ezt az ígéretét elhiszem.

vasárnap.


Saját magammal kergetőzöm a sötéttől fülledt sikátorban. Magam nyomába eredek, de félelmemben inkább csak meglengetem a fehér zászlót jelezve, feladtam,és védtelen vagyok.
Arcomon jéghideg izzadtság siklik, homlokom tűzforró, a hideg ráz, mintha máglyán égetnének. A dohos köd beleivódott a bőrömbe, a hajamba.. érzem, nem vagyok már önmagam. Reménytelenül futok faltól-falig, körbe- körbe. Ki akarok jutni, el akarok szabadulni ebből a rémálomból. Minden sötét tárgyban elbukok, és mereven a földre huppanok
 A következő esésnél már nem erőlködöm, nem akarok felállni, hisz folyamatosan a földre kerülök. A beton nyirkos, hideg, testem reszket, szemeimet már ki sem nyitom, úgy sem látok semmit a sötétben. Nincs kedvem felállni, inkább csak ülök a homályban, és elárasztom a tüdőmet a dohos sötétséggel.