karácsonyféle

Tudjátok, a karácsony nem mindig úgy sikerül, ahogyan azt elképzeljük.
Úgy gondoljuk, hogy a karácsony tökéletes.
 Mindenki kirakja a kedves karácsonyfás képeit, én és a karácsonyfa, én és az ajándékok, én és a boldog családom. De ki tudja mi zajlik valójában?
Törekszünk arra, hogy minden kaja kész legyen, hogy csillogjon a ház, itt még egy folt, a kacsa még hápog, kislányom, tegyél már arrébb valamit, még be sem csomagoltam az ajándékot, zakatol a ház, zakatol a lélek, de mikor jön el a békesség?
 Sokszor elfelejtjük, mi is az a karácsony. Elveszünk a rengeteg megszokásba, a felületességbe, értem én, hogy tiszta udvar, rendes ház, de a lelkedben mikor  lesz rend?
 A karácsony nem mindig úgy sikerül, ahogy azt elképzeljük.
Soha nem tudni, mi fog még alakulni, hogy a következő alkalommal már nem a férjemmel töltöm az ünnepeket, hogy egy-két perccel kevesebb lesz, hogy nem ég le a házam, hogy kirúgnak a munkahelyemről, hogy nem fog sírni az egész család egy apróság miatt, ami kirobbantja mindenkiből azt, ami egész évben ott torlódott fel és rakódott le. Mi a biztosíték arra, hogy minden tökéletes lesz?
Viszont azt mondom, ez még mindig egy jobb karácsony.
Annyi ember van a földön, akinek nincsen családja. Akinek nincsenek testvérei, akik megbántsák, majd két perc múlva felvidítsák a másikat, nincsenek szüleik, akik tanítsák és leszidják, hogy kislányom ezt ne így csináld, figyelj oda, de azért szeretlek.
Még mindig jobb úgy a karácsony, ha van kivel ünnepelni, vagy legalább együtt lenni.
 A család az család, a karácsony meg karácsony. Tök mindegy milyen. Az a lényeg, hogy van.

halott este

Fura az ember.

 Egy napon kivilágítják az egész temetőt. Se szó, se beszéd, fogják a kabátot, a november hozza magával a nyirkos, szürke nappalokat, az ember szíve szerint a pokrócába burkolózva ülne és bámulná az unalmas sorozatokat a tévében. De nem. Koszorúk előkészítve, mécsesek az asztalon, kislányom, elraktad a gyufát?

Halottak napja.

 Az autóktól szinte mozdulni se lehet, valójában mindenki rohan, hogy mindenhova odaérjen, hogy kipipálja a listáról, igen ez is meg volt, a lelkiismeret tiszta, nyugodjanak békében.

A halottak születésnapja.

 Mindenki ugyanazon a nyomorult napon emlékezik meg a halálára. Pedig nem is akkor halt meg. Osztozni kell. Az élet után már nem jár az a kiváltság, hogy szinte minden csak rólad szóljon ezen az egy napon.

Nem.

Tömegsír.

Ez amúgy is egy ördögi kör. A végén úgyis lesznek emberek, akikre senki nem fog emlékezni. A gyermekeim már nem fognak kimenni a nagyszüleim dédszüleihez. Kicsit elkeserít a tudat, hogy én is így fogok járni. Mindenki így fog. Eltűnünk a semmibe, elvész a nevünk, elporlik a testünkkel, nem leszünk semmik.

Ez már csak ilyen, mindenki tehetetlen.

Halott születésnap.

Fura, de talán így van. Ha meghalunk, az lesz az a nap, amire emlékezni lehet, aztán az is a ködbe vész majd, mint a születésünk.

 Talán ez csak a megváltás:

Halva születés.

past

Tudjátok...

szeretek kicsit hemperegni a múltban...

nyugtatgatni magamat, hogy egyszer milyen jó volt..

reménykedni abban, hogy egyszer megint az lesz...

...elmerülni abban, amit egyszer szerettem.

sóvárogni utána...

észrevenni azt, hogy eljár felettünk az idő

hogy egyszer valami megtörtént..

 valami távol volt...

aztán az is a ködbe veszett...

hogy mi voltam...

...

és mi lett belőlem

elfogadni azt,hogy minden elmúlik...

de minden régit...

valami új követ...

kik azok akik megmaradnak...

akik újként jönnek..

akik nem változnak...

akik mindig is támaszok lesznek...

....

csak tudjátok...

...szeretek kicsit hemperegni a múltban

nyugtatgatni magamat, hogy egyszer milyen jó volt..

reménykedni abban, hogy egyszer megint az lesz...

...elmerülni abban, amit egyszer szerettem.

sóvárogni utána...

csodálkozni...

észrevenni azt, hogy eljár felettünk az idő

hogy egyszer valami megtörtént..

...aztán csendben mosolyogni azon..

...hogy az élet halad tovább

...hogy élhetsz a mának...

...

valahogy

...

mert vannak dolgok amik örökök.

...az emlékeket meg őrizni kell...

...és én ezt szeretem...

memories

Vannak dolgok, amik váratlanul érkeznek, akkor megráznak, felkavarnak, megböknek, hátralöknek, aztán ott hagynak kicsit, magadba zuhanva. Majd megcirógatják az arcodat, és kíváncsiskodva fordulnak feléd?: 

-Mitől ijedtél meg?

Tényleg, mitől is? Hiszen én akartam, olyan jó volt, tudod,a  ''sohaelnemfelejtem emlék"...

Aztán persze mégis fáj, de attól még mindig kívánod, akarod, hogy égessen a gondolat, hogy markoljon a gyomrodba és tépjen szét darabokra, vagy csináljon veled bármit, csak éljen még benned vagy veled, de nélküled sosem.

Elsüllyeszt valami lény, egész testével nyom le a múltba, hogy kutassam fel újra meg újra az emlékfoszlányaimat, éltessem kicsit, gondozzam, nevelgessem őket.

Persze az én hibám, ha hiba ez egyáltalán.

Szeretném tovább cipelni,melengetni, újra pergetni a filmet, nem érdekel, hogy éget, hogy marcangol.

Hiszen az enyém és az enyém is marad.

És mit tudok tenni?

Impossible.

De reménykedni még szabad.

Abba még senki sem halt bele.

semminév

A felnőttek hülyék.

füledből virág fog kinőni.

Már a szülinapom óta tervezem, hogy majd írok,aztán csak nem sikerült.

18 évesen rá kellett, hogy jöjjek, nem minden úgy van, ahogy az ember azt eltervezi a kicsi kis agyában.
A szülinapom egyébként jól telt, Zizi kijött,szüreteltünk, este meglepi gyertyafényes vacsi várt.Másnap meg a beköltözés és évnyitó,de ezt már megszoktam.

Amikor anyukám letargiába esett a 18.szülinapomon-te is felnőttél kislányom-

akkor kicsit elgondolkoztam és basszus, tényleg.

De tudod, egyszer megígértem, hogy örök gyerek leszek,

és ez így is lesz.

Azt is megtapasztaltam, hogy a család az egyetlen olyan biztos pont az életemben, ami mindig ott lesz mögöttem és támaszkodhatok rájuk,mert azt hiszem, ők okozzák mindig a legnagyobb meglepetést.


Váratlan dolgok mindig lesznek az életben. Olyan fura dolgok, amikre nem is nagyon tudja az ember, miként reagáljon.

Emlékek. Vannak azok,amik melengetnek és ugyanakkor el is szomorítanak. Ezeket nem lehet csak úgy kiszakítani az elméből, inkább tűröd a szúrást a mellkasodba, de kidobni akkor sem fogod.

Az érzelmeim megint elszabadultak és valójában nem tudok mit kezdeni velük, valami mindig kilóg, vagy a pulóver ujjából, vagy a sál gyűrődéséből.

Aztán meg kicsit el is vagyok szontyolodva a jövővel kapcsolatba,hogy miként jőv' el.

Aztán valami mindig változik körülöttem.

Ehhez is még hozzá kell szoknom.

és biztos nekem is kellene,

de egyelőre nem vettem még rá magam.:

egy kicsit sem.