képekben a karácsony

szenteste

Írtó vicces, hogy mindenki felpakolja a képeket ilyen mondanivalóval: én és a karácsonyfa. VICCES.

Sajnálom, röstellem, hogy ilyen sokáig kimaradtam, nem írtam, de el vagyok havazva még mindig, de most már az asztalra csaptam, és melankólikusan a távolba néztem: ez így nem mehet tovább, szóval, blogot írok, je jippiájó.

Szóval karácsony van, ami fura, mert olyan mintha csak tegnap lett volna a múltkori, egy újabb évet tudhatunk magunk mögött, irtózatosat, és csodálatosat. De ezt majd az év végiben.

Azért is fura, hogy karácsony van , mert a karácsonyi hangulatom messze van, talán még tavaly elhagytam, vagy az év során, amikor apró kavicsokban elbuktam, és kiesett a zsebemből.

Nem mellesleg, hol vagy hóesés?

Na de.

Azért boldog vagyok.

Tegnap újraértelmeztük a családdal a Csillagpor című filmet. Tavaly ilyenkor el voltam ámulva hogy milyen szép, most meg csak az ultra nagy bakikon röhögtünk, és hogy mennyire szánalmas rossz dolgok vannak benne.:D Ráadásul úgy a legjobb nézni, hogy az első filmkocka még megvan, majd képszünet, mert az öcséd éppen kardot próbál lenyomni a torkodon, aztán jön a 10.kocka és nem érted az egészet.

Amúgy, voltunk az Aurin karácsonyi koncertjén. Csodálatos volt, főleg amikor az egész templomban körbe állt a kórus, és úgy zengett a terem, vele együtt a szívem.

Jó érzés volt, mert ott voltak a Barátaim, és igen, tényleg a Barátaim ,és nagyon köszönöm hogy vagytok,szeretlek titeket( Barbi leírja belsőlelkét című rész)

Egyébként, miután kiléptünk a templomból olyan érzésem volt, mintha valami fura,szentimentális filmből léptünk volna ki. Rengetek ismerős arc, köszönnek,belém fúrják arcukat,integetnek, mosolyognak, közben Vendel fel-alá ugrál mert fázik, Memével guggolunk, mer' Vendel azt mondta, hogy a comb izmunk melegszik be legjobban vagy mi.

Aztán odarepül Zizi, levegőt nem kapok tőle, de nem is bánom, mert hiányzik.

És, szeretem ezt a mindent.

kb.így.:D

Aztán a család Reszkessetek betörők elé került a tévénél, és pont az a rész jön, amikor a rablók szenvednek a bejutással. És mind a tízen, képesek voltunk bambulva,hol pedig a földön fetrengve vihogni a már hússzor látott filmen. Szeretem a családom.

Teljesen el vagyok alélva.

Ilyesféleképpen:

ja,karácsonykor sem tagadom meg önmagam,sajnálom.

Hozott menő egyenpizsit a Jézuska

ajándék lett.

Najó, egyelőre ennyit, hogy legyen kedvetek elolvasni.

Holnap írok.

Csodás estét!:)

tél

Olyan érzésem van,mintha nem csak a várost, de engem is belepett volna az a combot pirító hideg.
 És sajnálom, de nehezen tudok kijutni...
De, még lélegzem, és talán, ez az ártalmatlan fehérség tart életben.

pilinszkybe esve

Fejem fölé a csillagok

jeges tüzet kavarnak,

az irgalmatlan ég alatt

hanyatt dőlök a falnak.

A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.

beszippant a november

hülye hétfő

Nyugodt voltam, nem is gondoltam volna, hogy izgulnom kellene, biztos voltam a sikerben.
 Leesett az első hó. Október vége van, nem csak az emberek hülyülnek meg , de az időjárás is megkergült. Reggel, amikor kinéztem az ablakon, azt hittem csak halucinálok, és csak a dér ülepedett rá mindenre. Aztán végül gyorsan elolvadt, ha az a néhány folt fehérség nem maradt volna elbújva néhány bokor alatt, járdán, vagy háztetőn, senkinek nem jutott volna  eszébe, hogy a hó miatt van ennyi lucsok.
  Amikor közölte velünk anya, hogy nem sikerült, valami kezelhetetlen érzés futott át bennem. Nem szomorú voltam, hanem rettentően dühös. Csak álltam, meredtem a homályos üvegtéglákra, és csúsztak a könnyeim.
 Leesett a baj ismét, egy hét alatt, másodjára. De aztán majd múlni fog az idő, majd elolvad a múlt, fel sem tűnne senkinek mi okozta a maradandó nyomot, ha az a pár perc hiánya ott nem lenne.
Ezt nem lehet majd  elfelejteni mint az első hóesést, ez nem fog a napsütésre elolvadni, itt az már kevés lesz.

És október, te mindig csodás...

örökké átkozott maradsz.

ömlesztve

A töri tanárnőnk megkérdezte, hogy számunkra mi okoz  szabadságot, mit is jelent nekünk valójában? 

Mindenkinek van egy "szabadság buborékja". nekem ezek a szavak jutottak eszembe:
tenger

írás

zene

fotózás

tánc

álom

ima

szeretet

nevetés

Sokszor eszembe jut az a nyár eleji este.Nehéz lenne elfelejteni amikor mindennap szembesülnöm kell vele. Kicsit kiráz a hideg, boldoggá tesz, aztán a jelen újra elporlaszt. Vannak ennél nagyobb problémáim..

  De, én tényleg csak... Szabad szeretnék lenni. Nem foglalkozni semmivel, és senkivel, elrepülni az idővel a végtelenbe. Érezni, hogy minden rendben van.

Egész héten nevetgéltem, úgy csináltam mintha észen lennék, mind e közben az agyam hasonló utakon futott már órákon keresztül, kétségbeesetten.

Eszembe jut sokszor. Hogy mi volt a baj előtt, rengeteg vicc bujkált, neveletlenség, hol megszeppent félelem, megbánás, kifejezhetetlen hála, kárörömtől,'csalafintában úszó' sunyi kis tekintetében...

Esik. Elmossa az ősz a nyarat, most már végleg, Kicsit azért örülök. Végre, hónaphoz illő idő van. Remélem hogy elmossa a múltat is.

Mégis...Október, te. Te örökké átkozott maradsz.

.Tényleg jól vagyok, olyan felszínesen. De ha kicsit megkaparod a bőrömet, felszakad, és kiömlik belőle az izom, a rengeteg ín, az erek és a vérem...

De biztatom magam, hogy valójában...nincs semmi baj...

kibírnád? kibírod. ki kell bírnod!

és mondá, fuck it.

péntek

Kezedben a nap, az éjszaka. Éljél szivecském!

esküvő, mese habbal.:)

Budapest, oly sok kincset rejt magában, egy fekete hajú tanárnőt is tartogatott markában. Hej ez a lány, be szép volt, karcsú termete az égig nyúlt. Etelka volt a szentem,tehetséges kicsit csendes.  Egy napon aztán szembejött vele hintaján Imre herceg, és abban a minutumban szerelembe estek. Boldog volt az ifjú gerlepár, Imre körberajongta a fiatal Etelkát.

A herceg, boldogan kiállt minden rettentő veszélyt, hogy elnyerje gyönyörű szerelme tehetséges kezét.. Lakodalom után az ifjú házaspár egészen Orgoványig utazott, ahol a Gellért birodalom gyorsan kibontakozott. 

  Tanítónőként dolgozott az újdonsült királynő, minden gyerek csodálta és szerette őt. ( jó pár év múlva nekem is kedvencem lett, de ott még nem járunk a történetben ) Férje(cskéje) hűen kukucskált a tanterem ablakán, és egy idő után azt vette észre magán, mintha keményebb lenne a pocija, meg is nézte neki a dokija, aki elmosolyogta magát: ugye szeretnének egy babát?

 Teltek az évek, szoknyája mellet két gyermek is játszott, és Ágika a pólyában éppen hogy csak látszott. De, az évek szaladnak, a rügyek fakadnak, lassan felnőtt lett mind a három magzat,

 Egyszer aztán, Ágika elindult virágot szedni, mivel anyukáját meg akarta lepni, így a legszebb virágos rét felé vette az irányt, ma már csak úgy hívjuk a helyet; Izsák.

Itt sétálgatott a kincsem egyes egyedül, és az ég lassan elsötétült, parányi szívében a félelem bukkant elő,megijesztette a legapróbb szellő, a csokrot szorongatta és a haza fele utat fontolgatta. De hiába, a megoldást nem találta, és valójában már azt sem tudta hol van, majd sírva elszenderült egy bokorban.

 Később aztán egy kisházban ébredt, finom kalács illat úszott a térben, egy nagymama serte-pertért, főzőcskézett, Ági nem mozdult, a plafont nézte. Nem mert meg se moccanni, de mikor gyomra neki állt korogni, elhatározta hogy nem színlel tovább, megkérdezi, hogy juthat odább.

 Ebben a pillanatban zörrent az ajtó, és belépett rajta egy daliás ifjú. - Hát felkeltél szép hölgy,remélem kipihented magad, talán nem fáztál meg a bokor alatt. Nagymami, adnál ennek a tündérnek egy kis levest, jót fog tenni neki a meleg.

Az asszony rögvest fel is tálalt a lánynak, jó lelkű pótanyja volt Attilának.

Miközben ettek, beszélgetésbe keveredtek, egyre többet mosolyogtak, soha el se komolyodtak. Ági végül már nem tudott várni- hogy tudok innen hazatalálni? A szüleim már biztosan várnak, idegesek lehetnek, hogy így elbóklásztam.

-          Egy cseppet se félj amíg engem látsz, hazaviszlek fehér paripán. Nagyapa, elvihetem a lovad?

-          Vigyed fiam,persze.    

Jó szíve volt a nagypapának, mindent neki szentelt unokájának. És hogy él, mindent neki köszönhet, vele volt bánatban, örömben.

 A fiatalok útnak eredtek, és úgy érezték boldogabbak nem is lehetnek, nem tudták pontosan mi is ez az érzés, de tudták, hogy nem akarják a végét.

Odaértek hamar a palotához, az egész család felháborodva állott, de megkönnyebbültek mikor látták, hogy kislányuk ott ül a fehér ló hátán. Odarohantak hozzájuk mind a hányan:

-          jajj drága szüleim, bocsánat! Soha többé nem fordul elő hogy csak úgy elmegyek, jajj drága szüleim, olyan jó veletek!És ő Attila hála neki, Apám az életemet, neki köszönheti.

Ágika csodálva nézett a fiúra, mind a ketten belepirultak, Imre király mindent világosan látott:

- Attila! Neked adom a fele királyságom, és ha kéred, gyönyörű lányom kezét, amiért megmentetted az életét.

A fiatalok a hírnek úgy megörültek, hogy hírtelen egy csókot is elsütöttek. Mindenki örült az újdonsült párnak, hogy jó férjet találtak Ágikának. Az egész család körbefogta őket, ifjú Dávid herceg, és gyönyörű Emőke,a három jó testvér, akár a mesében, ott van a szeretet, mindhármuk szemében. Ott volt Attila testvére is Gábor, számíthatott rá bárhol. És ki sem maradhatna Mütyür, aki Attila szívében csücsül, örökre.

 És a lakodalom, az éppen most is zajlik,nem is húznám az időt sokáig, csak még a mesét ideiglenes lezárnám, hogy a szereplők folytatni tudják.

 Sok-sok boldogságot kívánok nektek, legyetek boldogok az életben.

Itt a mesének még nincsen vége, hiszen vár még rátok egy hosszú házas élet.

októberi fergeteg,kergeted? nem merem...szereted!

Megosztanám veletek egy szokványos beszélgetésünket Memócával:

Meme: Úgy csillog a hajad, mint a tévé!

Barbi: Olyan zöld a fejed, mint Hulk...

M: A szemöldököd olyan szép, hogy mindjárt letépem!

B: Úgy domborodik a melled, mint Mátyás király orra hajdanán..

Aztán íme:

MemÉnek

Barbiosz

 Marcellenörző ( -arc--->mellenrörző. Anett alkot )

Hát igen, szépen telnek a mindennapok, Zizivel reggelente kávézgatunk, Memével ontjuk a hülyeséget, IGEN, egy szünet sem megy le úgy, hogy ne kapnánk röhögőgörcsöt és nem fetrengenénk a pad alatt, néha (na jó, egész gyakran) a szó szoros értelmében.

Angol óra:
Tanárnő: hogy van a kamra?
Anett és én gondolkozás nélkül egyszerre nyögjük be: kámrá?!

Média órán, megnéztük a kisfilmeket, amiket csináltak a kis csoportok, és mindenki annyira jókat csinált, és olyan vicces volt az összes, és valójában ilyenkor jön le, hogy ki milyen, hogy mennyire mer mutatkozni, hogy mennyi van benne, hogy valójában ki is ő.

Aztán  nyelvtan óra, rejtélyes módon, a tanárnő egy icipicit késett ( egyébként nem szokott ) és hát tanulgatunk/getünk, hátha netán lapokat oszt, vagy feleltet.Anett eképp vélekedik az érvelésről: Azért kell megtanulni érvelni, mert akkor meg tudnám érvelni, hogy mért kell megtanulni érvelni, és így meg tudnám csinálni a házimat.
 Marci és a nyelvtan-->Marci hozzá akarja vágni a táskáját Emeséhez.
B: Marci! Érveld meg, miért akartad hozzávágni a táskát?
M: Meert, csak...! Csak-on alapuló érv!

Zizi: Beleharaphatok a homlokodba? Ott fáj a legjobban.
És a napok, szinte így zajlanak..De imádom, mert...mert csak.:D

És ez a Varró Dániel liberick, azt hiszem mindannyiunk, napjaink, életünk habitusát le is írja:

,,Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
     Faggatták: „Nagyon fáj?”
     Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”-"

mindent felgyorsítasz, és ha rossz kiöntöd, nem?

  Keserű volt a kávé, annak ellenére is, hogy már a 4. kiskanállal pakoltad bele a cukrot. nézted a bögre alját, próbáltad felkeverni, hátha még nem érvényesült a kémia,felgyorsítottad a folyamatot. Forgattad a bögrét, csikorgattad a kiskanalat, a kávé még mindig ihatatlan volt. felöntötted egy kis tejjel, hátha felhígítja a szívmarcangoló ízt. elővetted a teasüteményt, bár mindig is ellentmondásos volt számodra ez az egész,a kávézókba is mindig a kávéhoz adják,nem mellesleg, a teát nem szereted.
 Beleharapsz a sütibe, öblítetted a kávéval. Valójában még mindig borzalmas, mintha nem is kávé lenne, mintha nem is ezt a rohadt port innád minden reggel. Megfogtad a bögrét, ott virított rajta a neved, és kiborítottad a löttyöt a mosogatóba. Nézted, ahogy szétterül és minden barna lesz, majd megnyitottad a csapot, hogy felgyorsítsd a folyamatot...

egy kulturális hét...szeretek élni.még mindig.