2013. szeptember 25., szerda

memories



Vannak dolgok, amik váratlanul érkeznek, akkor megráznak, felkavarnak, megböknek, hátralöknek, aztán ott hagynak kicsit, magadba zuhanva. Majd megcirógatják az arcodat, és kíváncsiskodva fordulnak feléd?: 
-Mitől ijedtél meg?

Tényleg, mitől is? Hiszen én akartam, olyan jó volt, tudod,a  ''sohaelnemfelejtem emlék"...
Aztán persze mégis fáj, de attól még mindig kívánod, akarod, hogy égessen a gondolat, hogy markoljon a gyomrodba és tépjen szét darabokra, vagy csináljon veled bármit, csak éljen még benned vagy veled, de nélküled sosem.

Elsüllyeszt valami lény, egész testével nyom le a múltba, hogy kutassam fel újra meg újra az emlékfoszlányaimat, éltessem kicsit, gondozzam, nevelgessem őket.

Persze az én hibám, ha hiba ez egyáltalán.
Szeretném tovább cipelni,melengetni, újra pergetni a filmet, nem érdekel, hogy éget, hogy marcangol.

Hiszen az enyém és az enyém is marad.


És mit tudok tenni?
Impossible.

De reménykedni még szabad.
Abba még senki sem halt bele.

2013. szeptember 15., vasárnap

füledből virág fog kinőni.

Már a szülinapom óta tervezem, hogy majd írok,aztán csak nem sikerült.

18 évesen rá kellett, hogy jöjjek, nem minden úgy van, ahogy az ember azt eltervezi a kicsi kis agyában.
A szülinapom egyébként jól telt, Zizi kijött,szüreteltünk, este meglepi gyertyafényes vacsi várt.Másnap meg a beköltözés és évnyitó,de ezt már megszoktam.






Amikor anyukám letargiába esett a 18.szülinapomon-te is felnőttél kislányom-
akkor kicsit elgondolkoztam és basszus, tényleg.
De tudod, egyszer megígértem, hogy örök gyerek leszek,
és ez így is lesz.


Azt is megtapasztaltam, hogy a család az egyetlen olyan biztos pont az életemben, ami mindig ott lesz mögöttem és támaszkodhatok rájuk,mert azt hiszem, ők okozzák mindig a legnagyobb meglepetést.


Váratlan dolgok mindig lesznek az életben. Olyan fura dolgok, amikre nem is nagyon tudja az ember, miként reagáljon.

Emlékek. Vannak azok,amik melengetnek és ugyanakkor el is szomorítanak. Ezeket nem lehet csak úgy kiszakítani az elméből, inkább tűröd a szúrást a mellkasodba, de kidobni akkor sem fogod.


Az érzelmeim megint elszabadultak és valójában nem tudok mit kezdeni velük, valami mindig kilóg, vagy a pulóver ujjából, vagy a sál gyűrődéséből.


Aztán meg kicsit el is vagyok szontyolodva a jövővel kapcsolatba,hogy miként jőv' el.

Aztán valami mindig változik körülöttem.
Ehhez is még hozzá kell szoknom.

és biztos nekem is kellene,
de egyelőre nem vettem még rá magam.:





egy kicsit sem.