Ég

Nem mindig ragadok le csodálni az eget... De amikor különleges, és csodaszép, órákig tudnám bámulna a végtelenséget.

Az ég egy összefolyt festék folt,
egy végtelen nagyságú művészbolt.
Álmok hatalmas képtára,                        
a képzeletek rugalmas légvára.

Az ember hullámzó hangulata,
a fájdalom eltüntető vakolata.
A bánatot befedő lepedő,
Hullócsillagokat rejtő temető.

Folyamatosan változó,
mindennap mást hozó.
Színörvény és szürkeség,
Fájdalom és büszkeség.

Egy darab az égből..  Egyenlőre...