Nem kell több.

Karácsony első napján, csendben ülök a gép előtt, nézem az oldal lapját, kis ablak bukkan elő. Szívem egy pillanatra megállt, mosolyra húzódott a szám, s billentyűket kopogtatni kezdtem, hirtelen túl boldog lettem.
Pedig aztán semmi nem volt, egy kis érdeklődés, és elfúvódott minden mérgelődés. Nem számítottam igazán másra, csak egy kis baráti társalgásra. De köszönésnél nagy meglepetés ért, hálát adott a törődésért.
  -utolsó ajándékom átadásával búcsúznék is- és én semmit sem sejtve dobtam egy smile-t. -A jegyzetfa alatt megtalálod - nem tudtam mire vélni,, azt hittem álom.
Az előszó már megérintett, és a következő sorokra térített. Nem is gondolja kendje, hogy azzal a szóval,  hogy "beste" , mekkora hahotázást keltett fel bennem. Az estémet csodásan lezárta, a kedves sorokat, lelkembe bezártam. Mindig elámulok bohózatos bensődön, pont mint a sok,szép szeplődön.

Nem is kívánok ennél több örömöt, eszeveszettül hálás vagyok,Köszönöm.:)

Friends for ever?
yeeeeeeeessss.