It so laud...

Túl hangos az a fránya hang a fejemben,nem kívánok senkit a helyembe. Az a rengeteg kérdés nyugton nem hagy, a bizonytalanság túl nagy. Ezernyi érzés összegöngyölgetve, melegszik az agyamban hömpölyögve. Fénykép vaku el-el kattan, értetetlen mondatok vésődnek a lapra. El nem tudom dönteni mi van bennem, csak ülök, és várok csendben. Hogy elkapjam a gondolatot, minden egyes szálat boncolgatok. De bennem semmi nem biztos, saját magam előtt is titkos. És mikor már megfogom a lábát, hirtelen köddé vált át, s csak meredek utána kimerülten, inkább csak lebegnék a világűrben. Ha kell egyedül, bár jobb lenne Vele kéz a kézben.
-virágzó fák, eső, erdő,szivárvány...tél, hideg,hópehely és jégverem, mind a fejemben lépdelnek. Szerelem,csók, finom illat, mindez gyorsan elillan. Jönnek hadak, sötét katonák, "ellopják az ország vagyonát". Hangok,képek, gondolatok, bennem utaznak egy vonaton. Fut bennem gyermek, béke, sok -sok mese, az anyukám két, kék szeme. Boldogság és álomvilág, meg némi apró hiány. Tündérország, varázsgomba, szívformájú piros nyomda. Hihetetlen igazságok, pofátlan pimaszságok.
 Tömve vagyok örömmel, hittel, békével, türelemmel. Összefüggően mégsem tudom leírni, zavaros a posztom is, így tudok megnyílni...

kusza,hideg.


bennem minden túl hangos.