Egyszerű, még is nehéz: szeretet.

Alig vártam már,hogy legyen egy kis időm és hozzá lássak az íráshoz, hogy kiadjam magamból, amit a tegnap esti koncert nyújtott nekem…

   Mikor végre bejutottunk a hatalmas arénába, néhány apró-cseprő bajocska után, megnyugodott kicsit a szívem, bár még mindig lüktettek az ereim. Az emberek csak gyűltek és gyűltek, kezdett fokozódni az izgalmam. Megszólalt,az „Ez az a nap” című dal, amit nagyon szeretek,és egyszer amikor este mentem haza táncról,ezt énekeltem és nem féltem, mert tudtam,hogy az Úr velem van.

  Egy kedves arcú, megnyugtató hangú férfi lépett a színpadra. Elmondta az este menetét.

 A legszebb az egészben számomra azt hiszem az volt,amikor egy roma férfi és egy magyar férfi bocsánatot kért egymás népe nevében. És megbocsátottak egymásnak, és imádkoztak egymásért,és velük imádkoztam én is, hogy legyen meg köztünk a béke, és tudjunk egymás mellett élni, úgy ahogy Isten is szeretné ezt. Egy roma együttes lépett fel elsőként, fantasztikusnak találtam, hogy vegyítették az ő világukat, egy kis spanyol dallammenettel és klasszikus elemekkel a dalaikat, amelyek Istenről szóltak, és az jutott eszembe, hogy mindegy hogy, hogy imádjuk Őt a lényeg, hogy szívből jöjjön.

Az Úrra voltam hangolódva. Kezemet az égbe emeltem és imádkoztam, kértem őt, átadtam magamat, teljes lényemet.

-         Elsötétedtek a fények, és egy férfi azt mondta: „Emeljétek fel a kezeiteket és világítsunk”- mindenki kezén ott ragyogott a foszforeszkáló karkötő és együtt világítottunk az Úrnak.

 Pintér Béla következett, akit nagyon szeretek, mert jól csinálja azt amit csinál és szereti is. Szóval minden meg van benne, ami ahhoz kell, hogy jó hangulat legyen és együtt legyünk az Úrral. 

A Hús-vér templom dal volt az, amikor a bennem lévő érzelem a tetőre hágott, s a könnyeim potyogni kezdtek. Gyönyörű volt. Ez a három szó, mindent magába foglal, ami bennem van. És én tudom Magamban imádni az Istent és az oltár a szívem és én felajánlom neki az életem.

„ Ez a hús-vér templom csak téged dicsér, szívem minden húrja rólad muzsikál.”

 Könnyeimet nem sajnálva tártam az égnek a karjaimat,és hagytam hogy elárasszon a Főnök fényessége és zengtem az éneket.  

Egész végig az járt a fejemben, hogy mennyire csodálatos hogy ennyi ember csak Ő érte énekel egy helyen, s nem számított semmi, csak az hogy átadd neki magad, saját lelked, neki semmi más nem kell csak hogy elfogadd.

 Rájöttem arra is, hogy én is vezető akarok lenni, nem akarok a hátsó ülésen kuporogni, hanem ki akarom kiáltani hatalmasságát, és a generációmnak meg akarom mutatni, hogy igenis, CSAK Benne van reményünk és vele élhetjük csak le az életünket.

 Jesus Culture. Azt hiszem világos, hogy ennél szebbet még soha nem éltem meg. Nem bírtam ülni. Felálltam a korláthoz, és énekeltem. Neki. Érte. Értünk. Érted. És Értem.

Éneklés közben nem csak a zenére figyeltem, de imádkoztam is, folyamatosan kapcsolatban voltam vele és tudtam ,hogy figyel rám. 

 Megtaláltam, most már véglegesen biztos vagyok benne.

Úton hazafelé, megnéztem a telefonomat, kaptam egy sms-t, reménykedtem benne, hogy Jézus az, de nem ő volt. Emberibb és még ha nem is annyira, mint Jézus, de Velem van, és bízom benne. Meme tömör volt és lényegre törő: SZERETLEK! – világított elém a képernyő. Szívemben ezernyi válasz ugrándozott, én nem voltam ilyen takarékos, de egyben biztos vagyok: ÉN IS!