A török tengerparton nyaraltam ezen a nyáron.
A partja köves, ami abból a szempontból hátrány, hogy
rettentően nyomja az ember talpát, viszont annál nagyobb kincseket rejt.
Kedvelem az ékszereket, ezért javamra tett a rengeteg
kavics, mondhatnánk úgy is : gyöngyszem.
Sok dolog az eszembe jutott, miközben szedegettem a köveket.
Fülbevalót szerettem
volna csinálni, de hiába kerestem…nem találtam egyforma köveket. Egy ideig
bosszantott a dolog,aztán inkább gondolkozni kezdtem.
Minden kő egy csoda. Egy különlegesség. Valamelyiknek a
formája csábít, a másiknak a mintája vagy a színe varázsol el, amelyik pedig
kívülről egyszerű, valószínűleg belül rejti értékeit.
Üldögéltem a kis köveken, s a Fekete-tenger hatalmas
hullámai újra meg újra, egyre több kövecskét sodort elém.
A gondolataim nem csüggedtek, egyre több szál fonódott az
agyamba.
Valószínűleg sohasem
fogok egyforma köveket találni. Persze hasonlóak lehetnek,s tetszett az ötlet,
hogy nem teljesen ugyanolyan kövek fognak ülni a fülembe.
Nyugodt voltam, mert biztos voltam benne, hogy ki fogják
egymást egymást egészíteni.
Különlegesek lesznek és minden embernek arra van szüksége.
Bár, nem feltétlen a
külsőre kell alapozni, hisz a kis csúnya kövekből lehet a legszebb ékszert
megcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése