Koleszos kívánság.

Legyen már péntek..

Mondogatom otthon

Vasárnap délben.

Legyen már péntek…

Mondom vasárnap

Mikor a koleszba érek.

Jó volna ha péntek lenne,

Nyavalygok hétfő reggel,

Az arcomat kenve.

Bárcsak holnap péntek lenne,

Sóhajtozok kedden,

Iskolába menve.

A péntek gyönyörű nap,

Remélem ma Debi

Kevés leckét ad.

A csütörtök már megnyugtató,

A péntek közel,

Az otthon hívogató.

S mikor reggel bemondja a portás,

A pénteki napot,

Ugrálni kezd a szívem,s

Az ágyból kipattanok.

Elmegyek az iskolába,

 néha kicsit késve,

de örömmel rohanok,

mert vége van egy hétnek


Hmm..igen, a koleszos élet. Mindig rájövök hogy hogy utálom, közbe meg máshogy nem nagyon tudnék élni.
Nem szeretek korán kelni,de valószínű belerázódnék, hisz semmi sem lehetetlen. Dehogy a délutánjaimat elbuszozgassam, nekem arra nincs szükségem. 
a koleszt,pedig gyűlölöm. Nem szeretem, ha meg vagyok kötve, ekkor fürödj, akkor tanulj, foglalkozás,porszívózz fel, hagyjál békén,maradj csendben...Egyszerűen nem.
 Ráadásul, nincs meg az a létfontosságú dolog,amire nekem rettentően szükségem van.: az egyedüllét.
  De, nem igazán tudom eldönteni mi is lenne jó,
de mivel most itthon vagyok,elmegyek és alszom egy kiadósat táncig, mert,hulla vagyok.