Fájdalmas magány..

 Szívemben sajogó sebek,

Kegyetlen az élet idebent.

Az ember hol tud, ott támad,

Csak a kutyák védik a te házad.

Hiába gondolja az ember,

Hogy a hős, mert félni sem mer,

 a Földön egy állatban több az érzelem

S  a vezérek haragja végtelen.

Lámpa fény foszlik arcomra,

Ismeretlen árnyék bukkan a távolba,

S a szél felerősödik,

Az ablakot bevágja,

…

Lassan szétrepedezik

…

S bevágja magát,

Hófehér húsom alá,

S szívemből nem törik fel más,

                                                           Csak az elviselhetetlen magány