Csak mi ketten, kéz a kézben,
fürdőztünk a napsütésben,
bent a hófehér ágyon.
Fehér szarvas lopakodik,látod?
amott ugrik a fényes gazella,
beszorult, a szerelem kazetta.
Alig volt közöttünk hézag
csak az a valami: a véna,
amit alig találtak a szarvasok,
abban volt valami cső.
De mondhattam a bánatnak 'ágyő',
mert Te ott voltál mellettem,
két szemedbe szenderedtem.
Leheleted teljesen megfagyasztott,
szívemben rügyet fakasztott.
Te még sem voltál boldog...
Nem értettem,
azt hittem most minden rendben,
könnyezni kezdtél a csendben.
Valamitől szenvedtél,
azt mondtad, ha netán én elmennék,
tudjam, hogy mindig szeretni fogsz.
Megkönnyebbültem,
Mosolyogva felültem,
de visszahúztál.
Kezedbe fogtad arcomat,
alig bírtad kinyögni, hogy szeretlek,
riadtság volt gyönyörű szemedben.
Hosszú sípolás,
még most is hallom,
halk zokogásod,
az elsimult sírhalmon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése