f*ck

Fuck.

 Sajnálom, nagyon rég írtam, nem tudom mért, időm nem volt, valami mindig lekötött, de lehet csak nem volt mit kiadni magamból, vagyis nem akartam kiadni.Mert minek, elvagyok egyedül. Már amennyire. Ja.
 Szóval siránkozhatnék naphosszat bárkinek, könyörgöm...minek?
Traktálhatnám a barátaimat vele, a szüleimet és a testvéreimet.. Mindez kinek lenne jó?
Ha egoista lennék, akkor nekem,  és nem érdekelne más. De mivel nem vagyok éppen az a fajta, így óvom a környezetem. Hát oké, amúgy is, megjöttem már dolgokból, szóval inkább magamra támaszkodom és az Úrra...
 Nem kellene ennyire labilisnak lennem amúgy, nem áll jól.
,,Te egy olyan béka vagy,aki folyton nevetve brekeg..." -Zözz-
Igen, olyan jó lenne folyton brekegve nevetni mindenen. Legyen az jó vagy rossz. És nem foglalkozni a csalódásokkal, hip-hop átlépni rajtuk, és cás.
 Értek csalódások a héten, olyan hétköznapiak. Például, mindig rá kell jönnöm, hogy az kevés, hogy szeretek írni, ettől függetlenül még nem tudok. Ezt úgy két dolog is megerősítette a héten. Az is bizonyos, hogy bármennyire harcolok matekból, akkor is béna leszek, mert figyelmetlen és nem is tudom...nyomesz vagyok.
 
   És akkor mért jó élni? Tök fura, de ettől függetlenül szeretek. Miért? Mert ez egy iszonyatos nagy poén, ami bármikor kitörhet és nevetéssé fulladhat ki.
  Minden nap egy kihívás, amit ha túlélek, győzedelmesen dőlhetek bele este az ágyamba, ismét legyőztem..és nem,nem egyedül.

 Ja. nem mellesleg kiállítottam a fotóimat a koliban, és büszke vagyok rá és kés(z).
És tényleg, érzem hogy szeretnek. Mosolyokba botlok-kelek. Csudi klassz barátaim vannak és szüleim is bármikor felvidítanak, ha olyan kedvükben vannak...minek több?

És akkor most kétségbe estél , hogy elhagytam magam, de meg kell mondjam... nem adom olyan könnyen a kedvem..még nem.

So, Challenge accepted