Ahhoz, hogy az egész hetet kibírjam elég volt annyi: süt a Nap. A Nap, amit az elmúlt hónapokban alig láttam,épp hogy homályosan izzott a felhők mögött. És most jön az a már régen várt tavaszérzés, szabadság lesz, és szerelem... na jó, nagyon beleéltem magam.
Zajlik az élet, és közben úgy érzem, semmi nem történik. És akkor ZséBé megkérdezte, hogy mit csinálok, és nem tudtam egy olyan dolgot sem mondani, amivel tényleg sok időt eltöltenék, mégis, csak úgy suhannak a délutánjaim, és semmi nem történik, csak bambaság.
De megint valamiféle fényt kaptam az Úrtól. Ismét egy olyan remény teljes pofont, ami csattant, de jól esett.
"Add meg minden napnak az esélyt , hogy életed legszebb napja legyen!"
És igen.
Igenis mosolyogj a cseszett élet képébe, és ne hagyd, hogy ő legyen az erősebb.
Meme mondja mostanában: Boldog vagyok ,érted Embbeeeeeeeeeer?! És nem tudok rá mit mondani. Van, hogy nem érzem azt a löketet ami benne van, vagy csak néha nem akarom tudomásul venni, hogy én is lehetnék boldogabb...
Na meg, ne azzal tűnj ki a tömegből, hogy szomorú vagy, és sírsz és elhagyod magad. Akkor fognak felnézni rád, ha mosolyogsz, nyitott vagy, szárnyalsz, tengsz az energiától..mert ilyenkor van mire büszkének lenni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése