felszabadult

 Volt ma valami hihetetlen csodálat a napomban. Szabadság, vidámság, kötelesség, szórakozás, és már egy régen várt barát közelsége, ami még mindig olyan csodálatos mint régen. 

Elvoltam varázsolódva.  Nem éreztem terheket, gondokat, csak az élet könnyedségét és szépét. Megigézett a Nap, és a szél, ami filmszerűen fújta a vörös hajamat és úgy éreztem, hogy minden pont jó. Magába szippantott Pest apró csodálatossága. Az épületek kidolgozottsága, a nyüzsgő tömeg egyedisége. Szinte minden embert megvizsgáltam, a menőbbnél menőbb emberek röppentek a dolgukra, majd mellettem termett egy hosszú szőke hajú nőcske, rózsaszín melegítőnaciban, az egyik kezében a kutyapóráz, a másikban telefon. Nevettem. Pont ettől volt tökéletes a kép és a pillanat. 

 Ahogy száguldottunk, a bennem lévő fényképezőgép folyamatosan el-el kattant, és mindent meg akartam örökíteni, olyan gyönyörű volt minden.

Egyszerűen csak annyit akarok, hogy éljek. Menni akarok, felfedezni dolgokat. Élvezni ezt a kevés időt. Tanulni akarok értelmes dolgokat, segíteni akarok, és alkotni.Szép, megnyugtató dolgokat szeretnék, amikért érdemes bármit is feláldozni, például: az életem.

 

De a legszebb, azt hiszem mégis csak az volt, hogy egy régi dolgot, most teljesen visszakaptam. Egy dolgot, ami lehet soha nem is volt olyan messze tőlem, és ez a dolog, elvont fogalmat személyesít meg. A fogalom, ami most ismét mellettem volt, és nevetése egyenesen a fülembe csengett. Hiányzott.

Igen Lili, hiányoztál:)

mindig ezzel jövök, na de naaa

Tavaszodik.
 Ahhoz, hogy az egész hetet kibírjam elég volt annyi: süt a Nap. A Nap, amit az elmúlt hónapokban alig láttam,épp hogy homályosan izzott a felhők mögött. És most jön az a már régen várt tavaszérzés, szabadság lesz, és szerelem... na jó, nagyon beleéltem magam.
 Zajlik az  élet, és közben úgy érzem, semmi nem történik. És akkor ZséBé megkérdezte, hogy mit csinálok, és nem tudtam  egy olyan dolgot sem mondani, amivel tényleg sok időt eltöltenék, mégis, csak úgy suhannak a délutánjaim, és semmi nem történik, csak bambaság.
De megint valamiféle fényt kaptam az Úrtól. Ismét egy olyan remény teljes pofont, ami csattant, de jól esett.
"Add meg minden napnak az esélyt , hogy életed legszebb napja legyen!" 
És igen. 
Igenis mosolyogj a cseszett élet képébe, és ne hagyd, hogy ő legyen az erősebb.

 Meme mondja mostanában: Boldog vagyok ,érted Embbeeeeeeeeeer?! És nem tudok rá mit mondani. Van, hogy nem érzem azt a löketet ami benne van, vagy csak néha nem akarom tudomásul venni, hogy én is lehetnék boldogabb...

 Na meg, ne azzal tűnj ki a tömegből, hogy szomorú vagy, és sírsz és elhagyod magad. Akkor fognak felnézni rád, ha mosolyogsz, nyitott vagy, szárnyalsz,  tengsz az energiától..mert ilyenkor van  mire büszkének lenni..

bástyapa

 Még fogja kezét,biztonságban érzi magát, erős melegség veszi körül, még a mínusz fokokban is. Hatalmas hahotázásokba torkollanak, minden egyes mondat után. Ám szívderítő mosolya, a lépésekre egyre lentebb csúszik. A folyamatos biztató ajak, mely újra és újra körbe öleli, de valahogy erősödik a süvítő szép, s lefújja róla az erőlködő karokat.
Elérnek a fokokig, amiket egyedül kell maga után hagynia.Még utoljára forróság ömleszti el, majd remegő lábakkal elindul a tűzhegy első lécsőéjig. Fel kellett érnie, hisz a hang, amely percre pontosan szólal meg, hamarosan kopácsolásnak ered. De a meleg, a talpát égette, és hogy még utoljára lássa a biztató mosolyt a forró hamun állva, visszafordult és erőt merített az embertől, akire felnéz. A benne lebegő félelmet száján kifújta, és most már határozott lépésekkel eredt a tűzhegy legtetejére, ahol az ajtó mögött várta az élet.
 Még egyszer megállt a kapunál és egy utolsó pillantást vetett a lent álló bástyára, aki rezdületlen maradt amíg látja. Majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtót  és maga mögött hagyta a védelmet és önként belesétált a kétségekbe.

a hét.

Itthon vagyok. Csütörtökön, ami azért van, mert síszünetünk van, így akad egy kis hosszú hétvégénk most. Szóval királyság.
Meg kell hagyni, a napok csak úgy pörögtek. És ahogy visszaemlékezem, elég jó volt. Igazából azt hittem le fogok betegedni, egy napig haldokoltam, majd feléledtem.
 Memével nagyon sokat beszélgettünk, és annyira örülök, hogy van egy ilyen csoda jó ember mellettem. Olyan felhőtlen boldogság, és megkönnyebbülés van bennem vele. Mindegy, nem érzelgősködünk.
 Inkább vidám vizekre eveznék, életünk zavaros tengerén:
Azt hiszem a Best of beszólás:
Meme Zizinek: Megetetem veled a dogámat, ÉRTED?
Barbi: De vigyázz, mert karót fogsz nyelni.
...
Angol óra:
Tanárnő: Mi az a cots?
Meme: Kabát.
T.: Igen XY. Kiságy.
...
És Meme folyamatosan fehér fecliket rakott a hajamba és ráírta: Kinövés.
 Nem nagyon akarok panaszkodni.. remekül érzem magam.
Megcsináltam a faliújságomat a koliban, ma zongoráztam irodalom órán, és folyamatos a pörgés, ráadásul itthon vagyok.
Igaz, lövésem nincs mit kellene kezdenem magammal, de egyenlőre az, hogy már boldog vagyok, nagyot lendít mindenen.
---
Nevelő tanárom felveszi a telefont:
-Szia Maki!... - telefonálás után megkérdezem: De Tanárnő, ki az a Maki? ...- Hát a férjem.

Egy biosz doga pillanatkép.

Fordítsd el a fejed.
Még mikor Meme beteg vot..
nagy hiány volt

havas a minden part1

Tegnap este Bogival sétáltunk a szitáló hóban...Kicsit filozofálgattunk:
Bog: Olyan mintha cukor hullana az égből...
Barb: Mi leszünk a vacsora.
Bog: Jó,de akkor inkább legyen só.
Barb: Igaz,de akkor valaki nagyon szerelmes odafent.
 Fura volt. Bogi kiment az útra és kicsit viszolyogtam, na majd biztos elütik. És valami olyan volt bennem amit nem szoktam érezni. Bogesz sokkal spontább volt nálam, ez rettentő módon idegesített, ugyanis magamat láttam benne, viszont én nem voltam önmagam. Vigyázni akartam rá,de tudtam, hogy tök fölösleges, így inkább az útra vetettem magam, és táncig csúszkáltunk a feltéten.
Ami sós volt, és valaki szerelmesen szórta az égből..

Rhiza vagyok és rhizákkal vagyok körülvéve.

Kicsit úgy érzem, hogy semmilyen érzés nincs bennem, mármint az ami van, az olyan semmilyen. Úgy telnek el a napjaim, hogy közben egy darab valaminek érzem magam, aminek még neve sincsen.
Alapjáraton, meg teljesen jól elvagyok. Poénkodásban határtalanok a mindennapok. Tűröm a poénos,cinikus kritikákat, és persze dobálom   ki magamból a vicceket.
 Györk például erősen leszólta a mamuszomat, ami egy dorcó, csak bumszli, puha és meleg.Köbö 20 féle szóval jellemezte, hogy mennyire ocsmány, majd hozzátette, -különben illik hozzád- hmm.köszike,puszika.
 Földrajzóra: J.Bácsi MEGTÖRTÉNT bankbetelefonálós beszélgetéseket mutatott...:
ügyfél: Betűzöm a nevem, csak kicsit raccsolok: j mint jóka.        Szakadtam.
 Mi a H2OPOK???- Vízipók.                  jesssssssz.
  Az a baj, hogy azt hiszem baj van a memóriámmal, ugyanis csomó mindenre nem emlékszem, pedig csak pár napja történtek.
  Meghalt a fényképezőgépem...Na jó, igazából csak eszméletét vesztette, és nem tudom mi baja, és nem tudok fotózni, és nem tudom mi legyen a témám a kolis fotókiállításon és wáá.
  És mostanában olyan elveszett vagyok, nem tudok mit kezdeni magammal.
 Ráadásul Biblia körön azon vitatkoztunk, hogy fiú és lány barátság nincsen...a gond az, hogy nekem a legjobb barátom Fiú. -Meme te is az vagy még mielőtt hitetlenkednél, és megsértődnél, tudod hogy te vagy az én BFF-em, aki LÁNY, és ez  nem egy kutyanév, mert Barbi persze,hogy azt hitte rá.- Igen, szóval most essek kétségbe, vagy ráérek egy óra múlva is?
Ja, azt hiszem várok még vele, ehhez most túl rhiza vagyok...(bioszosok előnyben)