Sajnálom...

Nem akarom, hogy utálj. Azt akarom, hogy neked a legjobb legyen.

 Rád nézek és az jut eszembe: héjj, ő a legjobb. Minden egyes este úgy fekszem le, - Istenem, tartsd meg nekem- könnycsepp gördül, s csak meredek a sötét plafonra és átjár az a kifürkészhetetlen félelem. És cikáznak a gondolataim, hol felmelegszik a szívem, hol pedig megdermed, és a torkomba ugrik, már a gondolattól is.

 Nem akarok gonosz lenni, egyszerűen óvni akarlak. Hogy soha- soha ne kelljen azt mondanom: Viszlát!

 Annak örülök, aminek Te, bármit megteszek, csak hogy mosolyt lássak felnőttes orcádon.

Ha mást nem, hát támogatlak, vagy a kezedet fogom. Csöndben leszek ha azt kéred, vagy az arcodba nevetek, ha úgy tetszik.

Sajnálom ha kitörnek belőlem dolgok. Sajnálom, ha az érzéseimet rád vetítem ki, de kire, ha nem Rád?

 Csak kérlek, ígérd meg nekem, hogy Velem leszel…! Mindig, mert el sem hiszed, de nekem nagyobb szükségem van Rád.

 Könnycsepp gördül, örömből és bánatból áll, -szeretlek-súgja.