körbe teker a hideg,
fagyott lelkem kuporogva
szemem a fénytől hunyorogva
mered előre
szükségem van egy kis erőre,
de én, nem tudok mit tenni,csak csendben, magamban nevetni,
eltűnt arcomról a fagyos molyos,
Megviselt arcom, ma már merev, komoly..
.szememben sem látsz mást,csak jeges könnyeket,
Lelkem csendes, őszi, nesztelen förgeteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése