Ki nem állhatok meleg vízzel fogat mosni. Szeretem, ha a hűvös mentol és a jéghideg víz kitisztítja az egész testemet, ha végigfut rajtam valami villámcsapás, ami reggelente felébreszt, esténként pedig egy pillanat alatt kiüt.
A napokkal haladva persze, a változóba burkolózva, egy idő után a szél zúgásával minden megváltozik. Az új otthonban a jégverem fürdőszobába lépve, mikor végigfut a talpamon a deres padló sikítása, próbálom inkább felmelegíteni magam reggelente, a csapot forróra nyitom meg, alá dugom a kezem, fellötykölök egészen a felkaromig, érzem ahogyan a bőröm szívja magába a meleget, ahogyan kezdenek felolvadni bennem az erek, érzem, hogy lüktet, érzem, hogy folyik. Leöblítem az arcom, próbálom felolvasztani magam a jéggé dermesztett éjszaka után, most, hogy hideg lett a levegő, hogy lehűltek a ház falai, hogy ködtől virágos reggelente az ablak, meleg vízzel mosok fogat.
Néha aztán, amikor olykor újból meleg fon körbe, gördülnek újra a hideg cseppek, az egész testemet végigfutó jégvirágok indázzák, kinyíltak újra, kinyíltam én is, de jó is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése