-
Hagyd abba!- és te mit csinálsz? Reszketsz tovább a
röhögéstől, nem érdekel semmi, nem érdekel hogy már senki nem bír megmaradni
melletted, már rossz rád nézni, olyan piros az arcod, a levegő már nem úgy jut
el az agyadig, képes lennél megfulladni, ha néha nem pihennél meg kifújni az
orrod.
Még mondhatni rendben is van, ha
ezt csak egy szünetben csinálod, de mikor már a 7. óra végére sem tudod
abbahagyni, hogy minden második szóra hahotázol, ott már lehet hogy
idegrendszeri problémák vannak. És hiába mondják a Többiek, hogy NEM VICCES,
neked már mindegy, röhögsz tovább.
Csitítgatnak, hogy azért mégis csak matek óra
van, legyél már tekintettel a tanárra, hangtalanul rezegsz, semmi értelmes
gondolat nem hagyja el a fejed, a szinuszos képletekből meséket találsz ki,
rádöbbensz a magyar nyelv csodás rejtelmeire, hogy tulajdonképpen az alfa meg a
béta szöget összerakod és eléraksz egy an-t, akkor azt kapod hogy analfabéta.
És nem hallasz semmit, csak hogy a padtársad elnyújtva mondogatja a neved, hogy
Baaarbiii, Barrrrbii, nyuuugii, mit szíívtáál, Baaarbiii,nyugiii. És észre sem
veszi, de lassan ő megy át a dilibe, de már ez is megszokott számodra, fel sem
veszed, csak elnyugtázod magadba, hogy nem sokban különböztök, főleg amikor az
angol tanárnő elkezd felsorolni a feladatban néhány betűt: éj, bí, szí, dí, í,
ef, dzsí- ti egyszerre kezditek el énekelni a dalt, hogy: éjdzs, áj, dzséj,
kéj, el, em, en , o pí. És rezegsz tovább hangtalanul. Aztán persze nem lehet
mindent sokáig bírni, kirobban belőled az irritáló nevetés, nem is nevetés,
valami elefánt trombitálás, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam.
Mindenki kérdőn néz rád, mi baja ennek a
szerencsétlennek, már az agyamra megy a folytonos rötyörészése, hogy nem tudok
figyelni miatta, hogy mi a mocsokért ilyen vidám. Vagy csak féltenek, nehogy
megfulladj tényleg.
És mi a válaszod?
Reszketsz tovább, hangtalanul, és ennél egyszerűbben már nem tudod kifejezni, hogy egyszerűen csak boldog vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése